Beadvány a román államhoz: Sürgősségi eljárással SZÜNTESSÉK MEG az erdélyi románok számára is értékes épületek visszaszolgáltatását különböző magyar alapítványoknak

Articol disponibil în: Magyar Română

Vasile Lechințan, kolozsvári történész, Románia Elnökségéhez, Románia Kormányához, Románia Parlamentjéhez és a Legfelsőbb Semmítő és Ítélőszékhez intézett beadványában „az erdélyi románok és minden erdélyi nemzetiség számára nemcsak anyagi szempontból, hanem erkölcsi és szellemi értékkel bíró, történelmükbe és kultúrájukba ivódott épületekkel kapcsolatos visszaszolgáltatási/tulajdonjogba helyezési folyamatok” beszüntetését kéri.

„Alulírott dr. Vasile Lechințan, történész, ezzel a beadvánnyal fordulok önökhöz, a román nemzettel, különösen az erdélyi románokkal megesett súlyos igazságtalanság sürgős orvoslása érdekében, éspedig a visszaszolgáltatások kapcsán, amelyeket közigazgatási és jogi intézmények követtek el 1990-től napjainkig. Nem lenne jó, ha az idei nagy eseményt, Nagy Románia Centenáriumát ezekkel az igazságtalanságokkal várnánk, amelyek olyan rég elhúzódnak a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban levő román hivatalos személyek miatt, akik közül egyesek hozzá nem értők, mások valószínűleg korruptok, de egész bizonyosan manipulálva vannak a nemzetünk közös javai fölött 1990 után jogtalan tulajdont szerzettek által.

Gondolok itt a Mária Terézia által Erdély és Magyarország számára 1773-1780 között létrehozott alapítványok óriási vagyonára, a görög-katolikus románok, magyarok, németek és szászok, valamint az örmény katolikus vallású örmények számára. Amely vagyonhoz az erdélyi románok jobbágy robotja, dézsmája, adói is hozzájárultak. Az alapítványok a következők:

• Fundus Studiorum-Tanulmányi Alap
• Fundus Religionum- Vallási Alap
• Fundus Stipendiorum- Ösztöndíj Alap, ezek a legszámottevőbbek; további kisebb alapítványok:
• Fundus Scholarum Elementarium
• Fundus Regii Catholici Orphanotrophii

A magyarországi és erdélyi alapítványok helyes összehasonlítása érdekében, elejétől meg kell jegyezni, hogy a Magyarország és Erdély számára létrehozott alapítványokat kizárólag a magyar állam kezelte 1780-tól napjainkig. A magyarországi alapítványokból 1918-ig 72 román templom is részesült Arad, Nagyvárad, Nagykároly, Temesvár, Szatmárnémeti, stb. térségéből. Valamint román diákok is- ösztöndíj formájában- akik Románia mai területén található akkori katolikus gimnáziumba jártak.

A kimondottan Erdély számára létrehozott alapítványok/alapok sorsa- a magyarországiakkal ellentétben- teljesen más történelmi fordulatot vett, előnyeiket kizárólag római-katolikus és magyar érdekek irányába térítették. Ezeket az alapítványokat az erdélyi állam kezelte 1780- 1866 között, amikor az erdélyi római katolikus status kezelésébe- és semmiképp nem a tulajdonába- kerültek. Amely intézmény fokozatosan, majd végleg félreállította a románokat előnyeikből, így történt meg Erdély történelmének legnagyobb vagyoneltérítése. Ezekből az alapokból épültek paloták, iskolák bentlakásai, amelyeknek tulajdonosai ezek az alapítványok, és ugyancsak ezekből az alapokból épültek templomok, parókiák, épületek, sőt paloták, amelyeket bérbeadnak haszonszerzési céllal, kizárólag magyar római-katolikus haszonra. Egyetlen erdélyi román görög-katolikus templomot sem támogatott az Erdélyi Vallási Alap, míg a Magyarországi Vallási Alap 72, Erdélyen kívül eső, Arad, Máramaros, Bihar térségi román görög-katolikus templomot támogatott.

1989 után, a gyulafehérvári római katolikus érsekség képviselői csalárd, illegális módon kérték számos fent említett épület visszaszolgáltatását, amiért felelniük kell a bíróság előtt tulajdon bitorlásáért. Ezeknek a képviselőknek, visszaélve helytelen és rosszindulatú értelmezésekkel, sikerült visszaszerezniük többet ezekből az épületekből, amelyeket már „visszaszolgáltattak” a fent nevezett érsekségnek. Tulajdonképpen ezt az intézményt jogtalanul ruházták fel tulajdonjoggal a román állam hivatalosságai, akik inkompetensek és/vagy korruptak, akiknek felelniük kell a törvény előtt ezekért a bűncselekményekért. Ebben a helyzetben vannak egyes marosvásárhelyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi líceumok már „visszaszolgáltatott” épületei, és számos más épület. Ellentmondásos és szomorú az a tény, hogy a román állam házbért fizet ezekért az épületekért, amelyekből gyakorlatilag száműzték a román diákokat.

Teljes cikk a napocanews.ro-n.