Acest site foloseste cookies. Continuarea navigarii pe acest site se considera acceptarea politicii de confidentialitate si protectia datelor. Click aici pentru detalii.

132 éve, hogy Mihai Eminescu, a román nemzet páratlan költője elhagyta ezt a világot

Ma, június 15-én 132 éve van annak, hogy a román nemzet páratlan költője elhagyta ezt a világot, és egy olyan lenyűgöző művet hagyott maga után, amelynek értéke felbecsülhetetlen.

Mihai Eminescu 1850. január 15-én született Botoșaniban, Gheorghe Eminovici 11 gyermeke közül hetedikként.

Miután 1860-ban beiratkozott a csernivci német középiskolába, 1863-ban magántanuló lett, nem bírta az iskolai fegyelmet. 1864-ben a Botoșani Törvényszék másolója volt, 1865-től pedig Aron Pumnul tanárja könyvtárának gondnoka. Ennek halála után Erdélybe megy, Balázsfalvára és Nagyszebenbe, ahol folytatja középiskolai tanulmányait, majd Bukarestbe kerül a Tardini- Vladicescu színházi társulatot követve. Másoló és súgó a Iorgu Caragiale társulatában, majd eljut a bukaresti Nemzeti Színházba, ahol súgóként alkalmazzák.

1869 és 1872 között Mihai Eminescu Bécsbe, a Filozófiai és Jogi Karra ment tanulni. Itt hallgatói szervezeteknél aktivál, és 1872-ben megismerkedett Veronica Micle-vel (1850-1889), élete szerelmével – aki abban az időben Stefan Micle (nála 33 évvel idősebb) professzor felesége volt, két kislány 6 és 4 éves anyja. Megismerkedik Ioan Slavici joghallgatóval, akivel mély barátságot ápol.

Visszatért az országba és Iasi-ban telepedett le, ahol 1874-1877 között élt. A Központi Könyvtár igazgatója, helyettes tanár, Iaşi és Vaslui megyék iskolai felügyelője, a “Curierul de Iaşi” újság szerkesztője. Továbbra is publikál „Convorbiri Literare” c. lapban. Jó barátok lettek Ion Creangă-val, akit bemutatja őt a Junimea-nak. Pénzügyi helyzete bizonytalan, családi gondjai vannak, és szerelmes Veronica Micle-be.

1877-ben Bukarestbe költözött, ahol 1883-ig a “Timpul” újság szerkesztője, majd főszerkesztője volt. Kivételes kiadói tevékenységet folytat, de ugyanitt tönkremegy az egészsége. Most írja nagyszerű verseit (a Levelek-et, Luceafărul stb.).

1883 júniusában túlhajszolva a költő súlyosan megbetegedett, kórházba került Dr. Şuţu kórházába, majd egy Bécs melletti intézetbe. Decemberben kiadta a “Poezii” című kötetet, Titu Maiorescu előszavával (ez az egyetlen kötet, amelyet Eminescu életében nyomtattak ki).

Mihai Eminescu kétes körülmények között, 1889. június 15-én halt meg Dr. Şuţu egészségügyi házában.

A bukaresti Normál Tanáriskola négy tanulója vállán hordta a koporsót a sírig, ahol eltemették a Bellu temetőben lévő “szent hársfa” alatt, ahogy maga Caragiale írta a nekrológban.

  1. október 24-én post mortem a Román Akadémia tagjává nyilvánították.

A románok legfontosabb költőjének tartott Mihai Eminescu verseket és prózát írt, de újságíróként is intenzív tevékenységet folytatott. Cikkei, amelyek a Timpul kiadványban találhatók, őszinte, és gyakran zavaró röntgenfelvétele volt az akkori politikai életnek.




Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük