Az úzvölgyi hősök felé vezető út mintha a háború idejéből maradt volna

By Viorela Gherasim On máj 28, 2019

Articol disponibil în: Magyar Română

A Hősök Napján, az úzvölgyi katonai temetőben nyugvó román őseinknek megemlékező ünnepségben lesz részük. Idén Június 6-án, 17:00 órakor a Mennybemenetel napján minél nagyobb számban várják a románokat az elődeik tiszteletére, akik életüket áldozták a hazáért.

A gesztus tiszteletre és elismerésre méltó, a román egység megnyilvánulásának tekinthető az utóbbi időben a magyar szélsőségesektől jövő provokációval szemben.

Ám figyelem! Sajnos egy kellemetlenség is kapcsolódik az eseményhez, ugyanis a 123-as megyei út Dormánfalvát az úzvölgyi temetővel összekötő szakasza úgy néz ki, mint háború után, mintha a fronton elesett hősökkel volna egykorú. Persze nagyon sok türelemmel felvértezve, az út nem teljesen járhatatlan, de az utazó biztosan emlegetni kezdi (sípszó*) a Bákó megyei vezetőséget. Ezt saját bőrömön tapasztaltam, amikor tegnap meglátogattam a temetőt. És mert az esővízzel teli kis és nagy gödrök közötti zötykölődés arra késztetett, hogy megkérdezzem a Bákó megyei vezetők véleményét a MEGYEI útról, amely egy kitaposott hegyi ösvényhez sem hasonlítható, megpróbáltam kapcsolatba lépni velük. De csak a próbálkozással maradtam, mert sem a dormánfalvi polgármester nem található a hivatalban, amikor szükséged van rá, sem a Bákó Megyei Tanács elnöke nem ér rá a sajtónak válaszolni. A kérdés az, mivel van ennyire elfoglalva? Mert az említett útszakasz felújítása nem szerepel a prioritások között.

Érdekes lenne megtudni, hogy a dormánfalvi polgármesteri hivatalnak hogy nem sikerült tennie semmit a nagy hűhót kiváltó temető felé vezető útszakasz rehabilitálása érdekében. Vagy nem vette ezt figyelembe, mivel a térségben nincs népesség, és a vezetés nem érzett semmilyen nyomást ebben a tekintetben, vagy mindent ráhagyott a megyei tanácsra, amely valószínűleg nem tartotta szükségesnek ezt a beruházást. Ezeket a feltételezéseket ki lehetett volna tisztázni, ha a közigazgatás vezetői válaszolnak a telefonhívásra.

Megjegyzendő és értékelendő ugyanakkor, hogy a megye vezetésében részt vevő Hargita megyei magyar nemzetiségűek, a „köpjünk, s lépjünk” elve alapján működnek. Ők nem közigazgatásosdit játszanak, hanem kisebbségben is lévén, tényleg sikerül nekik véghezvinni számos projektet és beruházást.

Például Csíkszentmárton felől a Hargita megye határát jelző tábláig útjavítási munkálatok vannak folyamatban. Igaz, hogy csak kövezett út lesz, és nem tudom mennyire lesz jó az autók gumiabroncsaival közlekedni rajta, mert inkább néz ki vasúti töltésnek, de összességében sokkal elfogadhatóbb.

Látva a Hargita megyeiek erőfeszítéseit, hogy megkönnyítsék a vitatott katonai temetőhöz való hozzáférést, nyilván a magyarok számára, a bákóiak nem szégyellik azt a tényt, hogy a románok nem tudják civilizált körülmények között megközelíteni ezt a helyet, bár azt állítják, hogy a terület hozzájuk tartozik? Kíváncsi vagyok, vajon tervezik-e a helyzet megoldását? És mikor?

Vajon a magyar vezetők miért nem siránkoznak a pénzhiány miatta, mint ahogy megszoktuk a román politikusoktól, amikor felróják nekik, hogy nem képesek Románia számára nagyon fontos dolgokat sem fejleszteni?

De túl ezeken a mindennap szembeötlő adminisztratív és műszaki problémákon, a románok nem téveszthetik szem elől azt az áldozatot, amelyet a hőseik nehéz időkben hoztak és ne hagyják magukat megakadályoztatni, amikor a tiszteletükről van szó. Az elődök által folytatott küzdelem iránti hálának és tiszteletnek örökké élnie kell szívünkben, tekintet nélkül az ideiglenes vezetők által okozott kis kényelmetlenségekre.

Tehát ne hátráljanak és nyissák ki a szívüket jelenlétükkel azok, akik román érzelműek június 6-án, 17:00 órakor az úzvölgyi Nemzetközi Katonai Temetőben.

Ne feledjék! Ők meghaltak, ránk gondolva. Mi ott állunk-e a sírjuknál köszönetet mondva?

A 123-as megyei út Dormánfalváról a temető felé: