A kemény igazság a magyar fiatalok megrázkódtatásáról az iskolákban, amikor románul adják le nekik a tananyagot. Mennyire cserbenhagyta a román állam ezeket a gyerekeket
Articol disponibil în:
Magyar 
Română
A kolozsvári Sapientia Egyetem tanára, Cristian Ivaneș professzor, vitát folytatott az Európai tanulmányok/Nemzetközi kapcsolatok szak elsőéves hallgatóival a következő témában: „A magyar fiatalok általában miért nem úgy beszélnek románul, ahogyan ők is, és mi is szeretnénk”. A párbeszédben résztvevő diákok mindegyike magyar.
„Ahonnan én származom, mind magyarok, és román barátaim sincsenek. Az iskolában úgy tanítják a románt, mintha az anyanyelv lenne, mint a románoknál. Nem értjük a nyelvtant, a szavakat, nagyon nehéz. Jobb lett volna, ha a román nyelvet idegen nyelvként tanítják, hogy jobban beszéljük” – mondja egy kifejezési nehézségekkel küzdő diák.
„Kolozsvári származású vagyok, és nem beszélek rendesen románul. Szerintem jól tanították a román nyelvet az iskolában, de én lusta voltam és nem sokat tanultam. Sok magyar barátom van, mert Kolozsváron nagy magyar közösség él és jól éreztem magam ott. Szerintem jobb lett volna a románt idegen nyelvként tanítani, mint az angolt. Azt hiszem, jobban beszélek angolul, mint románul” – mondja egy másik diák.
„Nincsenek román barátaim. Az én hibám azt hiszem. Nem akartam én, mert nem tudok olyan jól románul. Kicsit szégyelltem magam. Az iskolában, Szászrégenben, azt hiszem nem fektettek hangsúlyt a nyelvtanra, amikor azt tanították. Több román lakos van, mint magyar, anyanyelvként tanították. Jobban tudok románul, mint angolul, de nem olyan jól, mint szeretném. Szerintem a legnagyobb probléma a román nyelv anyanyelvként való tanítása volt” – mondja egy fiatalember.
„Mielőtt iskolába mentem, soha senkit nem hallottam románul beszélni. Egyik könyvet sem értettem, amit el kellett volna olvasnom. Fejből tanultam. Anyám segített nekem. És azt hiszem, jobb lett volna, ha idegen nyelvként tanítják” – mondja egy diák.
„Nem az iskolában tanultam meg olyan jól a román nyelvet. Román iskolába jártam, de magyar osztályba. Csak öten voltunk az osztályban. Több barátom volt más román osztályokból. Mindig kinevettek, ha nem beszéltem rendesen románul. Mondtam nekik, hogy ne röhögjenek tovább, hanem javítsanak ki. Így jöttem rá a nyelvtanra. Zavart, hogy nevettek, én pedig lehangoltnak éreztem magam” – mondja egy másik fiatal nő.
A fiatalok azt mondják, féltek és stresszesek voltak az iskolakezdéskor, mert nem értették, mit mondanak nekik. Ha az iskola elején egyes tanárok a román nyelvórákon magyarul el tudtak magyarázni bizonyos dolgokat, akkor egy bizonyos ponttól kezdve a tanárok 100%-ban románok voltak, és nem tudtak más módon kommunikálni a diákokkal.
A vita azt mutatja, hogy a fiatal diákok különösen intelligensek, udvariasak, jól képzettek és szeretnének valakik lenni a társadalomban, de a nehézségek a román nyelven való beszédben meglehetősen nagy akadályt jelentenek egy akkora országban való érvényesülésben, mint Románia, ahol nem mindenhol beszélnek magyarul.
Ez nagymértékben elszigeteli őket, és túl korán levágja a szárnyaikat. Jól látszik, hogy valahol hiba csúszik a rendszerbe, és a nagy potenciállal rendelkező fiatalokat súlyosan érinti, hogy nem tudnak jól románul. A konklúzió az, hogy azokon a területeken, ahol magyar gyerekek vannak, jó lenne, ha megfontolnák a román nyelv idegen nyelvként való tanítását. Ők szeretnék megtanulni a román nyelvet, de nincs megfelelő környezetük a tanuláshoz. Ráadásul nem elég, hogy az iskolában nem tudnak elég jól románul. Ezeket a gyerekeket megalázzák és zaklatás áldozataivá válnak román fiatalok részéről, akik nem értik, hogy jobb barátságosan segíteni nekik, ha kijavítják őket mikor románul beszélnek, mint nevetni rajtuk.
Minden probléma ellenére, amellyel szembesültek, ezek a fiatalok továbbra is Romániában akarnak maradni és tenni valamit az országért. Talán itt az ideje, hogy az ország tegyen valamit értük, vagy legalább a következő generációkért.
Olvassák el az alábbi cikkeket is: