Szathmáry Pap Károly, Románia első fotóművésze, az első háborús fotóriporter

Articol disponibil în: Magyar Română

Január 11-én ünneplik a Fotóművészet Országos Napját, a Román Királyság első dokumentumfilmes és művészfotósának, Szathmáry Pap Károlynak az emlékére.

Szathmáry Pap Károly 1812. január 11-én született Kolozsváron– elhunyt 1887. július 3-án Bukarestben)

Szathmáry Pap Károly Románia első művész-fotósa felbecsülhetetlen értéket hagyott maga után az 1800-as évek közepén Romániából származó arcok és helyszínek megörökítésével, fényképeit a Román Történeti Múzeum őrzi.

Szathmáry Pap Károly (1812 – 1887) Kolozsváron született, kisnemesi családban. A történészek osztrák-magyar és román állampolgárként tartják nyilván. A városi Református Kollégium tanfolyamaira járt, azokat „summa cum laudae” minősítéssel végzett. Tanulmányúton járt Európa nagy egyetemein, 1843-ban a Román Fejedelemségekben, Bukarestben telepedett le. Szathmáry öt uralkodó udvari festőjének vallhatta magát (Alexandru Dimitrie Ghica, Gheorghe Bibescu, Barbu Ştirbei, Alexandru Ioan Cuza és I. Károly) és kettő hivatalos fotósa volt (Alexandru Ioan Cuza és I. Károly).

1830 után Bukarestben telepedett le, a havasalaföldi királyi udvar festője és fényképésze volt. Első fényképét 1848-ban készítette. Első tanulmányait Erdélyben végezte, majd (1853) A. Chladekkel együtt dolgozott Pesten.

1854-ben, a krími háború alatt több mint 200 fényképet készített, amelyeket dedikált albumban tett közzé. Ez az album kinyilatkoztatás volt Európa számára, mivel először rögzített „élő” háborús jeleneteket, és sok fotó közvetlenül a csatatéren készült. Az album másolatait III. Napóleon császár, Viktória királynő és Ferenc József császár (akik ki is tüntették), a szász-weimari herceg és más személyiségek kapták. Egy példány eljutott a Párizsi Nemzetközi Kiállításra. Sajnos a mai napig egyetlen példány sem maradt fenn, az egész albumból mindössze 9 negatív van meg.

Számos belföldi és külföldi utazást tett, ahonnan számos riportjellegű, festői képet hozott, melyek közül az akvarellel kivitelezetteket lendület, spontaneitás és költészet jellemzi. A festészetben nyelvezete aprólékos és körülményes, de ugyanazt az éles megfigyelő szellemet mutatja a vásárokat vagy sokafódalmakat ábrázoló jelenetekben. Szathmáry litográfusként egy albumot hagyott hátra (1841), erdélyi országgyűlési képviselők portréival.

1860-ban elkészítette az ország topográfiai térképét. Alkotásai között megtalálhatóak kromolitográfiák és akvarellek is, amelyek népviselet típusokat ábrázolnak, kizárólag dokumentarista jelleggel. Ugyanebben az évben Bukarestben, 1860-ban megalapította a Bukuresti Magyar Közlönyt, az első romániai magyar kulturális központot.

Számos díjat nyert világkiállításokon, amelyeken 1855 és 1873 között részt vett. 1867-ben Párizsban megkapta a megtisztelő elismerést Romániából származó sztereoszkópikus képgyűjteményéért. A heraldikával is foglalkozott, a fejedelemségek néhány címerprojektjét megalkotva.

Ő volt a Román Királyság első fotósa, az első háborús fotóriporter és egyike a tíz legjobb fotósnak Európában, munkái pedig tanúbizonyságot tettek arról, hogy milyen változásokon ment keresztül az ország abban a viharos időszakban.

1887-ben halt meg Bukarestben. Fia, Alexandru Satmary édesapjától örökölte a festészet iránti szenvedélyét. Bukarestben tanult Theodor Amannál és Gheorghe Tăttărescunál, majd különösen a festmények restaurálásának, valamint a színházi díszletek készítésének szentelte magát.

A Román Nemzeti Történeti Múzeum gyűjteménye ismert vagy ismeretlen szereplők portréit tartalmazó kisméretű fényképsorozatot őriz, amelyeket a Virtuális Múzeumban tesznek fel. Szathmáry kamerája előtt „koronás fejek” (Alexandru Ion Cuza, Elena Cuza asszony, Erzsébet hercegnő), politikusok (Nicolae Golescu, Costache Negri, Ioan Emanoil Florescu) szerepelnek.