Acest site foloseste cookies. Continuarea navigarii pe acest site se considera acceptarea politicii de confidentialitate si protectia datelor. Click aici pentru detalii.
reclamatie

Az úzvölgyi Hősök Temetője eltűnt! Hogyan ölték meg másodszor is a román nép hőseit

 

Akár összehangolt lépésekkel, akár a tudatlanság útján, az úzvölgyi katonatemetőt „asszimilálták” a magyarok, tárta fel 1998 júliusában a Jurnalul National napilap.

Az akkori rövid ismertetőből megtudhatjuk, hogy az Erdélyben található, román hősöknek állított emlékművek, illetve temetők egy része siralmas állapotban van pénzhiány és a helyi hatóságok közömbössége miatt, és ebben nem elhanyagolható szerepük van a magyar kisebbség egyes képviselőinek.

A 21 évvel ezelőtt írt cikk szerzője kijelentette, hogy míg a román hősök műemlékeit közömbösségbe temetik, a magyar hősök különleges bánásmódban részesülnek, Erdélyt pedig a magyar harcosok emlékművei és temetői hálózzák bel. Hargita és Kovászna a magyar katonáknak állított legtöbb emlékművel rendelkező megyék.

Egy példa:

„Idén avatták fel Gál Sándor magyar tábornok szobrát egy csíkszeredai téren. A bronzszobor megközelítőleg 40 millió lejbe került. Az anyagi segítség nagyrészt Magyarországról érkezett. A 800 kilogrammos kolosszust az 1848-as Forradalom 150 éves évfordulója alkalmából avatták fel.”

Ez mialatt ugyancsak Hargita megyében „a román hősök meggyalázása” zajlott.

Megdöbbentő, ami a Hargita megyei Úzvölgyében történt. A Hősök Kultuszáért Egyesület jelezte az esetet Románia kormányának és a Parlamentnek. Röviden, az úzvölgyi temető eltűnt. Ebben a közel egy hektáron fekvő temetőben kb. 1300 román, magyar, német és egy nagyon kis százalék más nemzetiségű hős van eltemetve. Csíkszentmárton polgármesteri hivatala (amelyhez Úzvölgye tartozik) szüntette meg a temetőt. Az önkormányzat küldöttsége, együtt a Kovászna megyei Veteránok Egyesületének tagjaival eltávolították a sírkereszteket és egy fenyőfa alá dobálták. A fakeresztek egy részét pedig elégették a temetőn kívül egy árokban, szemtanúk állítása szerint. A Nemzetvédelmi Minisztérium által 1985-ben állított obeliszket, amelyen azt írta: „Dicsőség a román hősöknek”, földre döntötték. Helyette, 1994-ben elhelyeztek egy fekete márványtáblát, a következő felirattal: „A magyar hősöknek, akik ezeréves hazájukért haltak meg.” A pusztítás itt nem fejeződik be. A temető rendeltetése teljesen megváltozott. Idővel olyan magyar polgárokat temettek ide, akik a háború után haltak meg, a magyar keresztek száma megszaporodott. A hősök csontkamrájának helyére egy faoszlop került, magyar felirattal. A közbeszéd ezt az oszlopot a mártírok oszlopának nevezi, a románok elleni vádként.

A meggyalázás folytatódik a horthysta katonákról való megemlékezéssel.

Az úzvölgyi magyar emlékmű felszentelésére 1994 augusztus 26-án került sor, amely dátum egybeesik a szovjet és román hadsereggel vívott harcokban elesett magyar katonák halálának 50. évfordulójával. A horthysta katonákról a magyar himnusz akkordjai közepette emlékeztek, miközben a szél piros-fehér-zöld zászlókat lobogtatott. A ceremónián számos Magyarországról érkezett személy vett részt. Románia Szenátusához intézett levelében a Hősök Kultusza Egyesület jogosan teszi fel a kérdést: „Ha az ebben a temetőben eltemetett magyarok a horthysta hadsereghez tartoztak, és nem laktak soha Erdély drága földjén- milyen joggal ünneplik a betolakodó ellenség harcosait a mi területünkön?” És egy megállapítás következik: „Tulajdonképpen ez az ok, amiért megszüntették a temetőt: hogy a nyom elvesszen…”.

A Nemzeti Hősök Kultusza Egyesület alelnöke, nyugalmazott Ioan Florea ezredes többször járt Úzvölgyében. Látta az egyik kis erdőbe dobált kereszteket, egyeseken még friss föld volt… Látta az egyik tűz hamuját is. „A magyarok azt mondják, hogy hőseik 1944 augusztusában estek el Úzvölgyében az oroszokkal folytatott harcokban, de a Nemzetvédelmi Minisztérium levéltárában nincs feljegyzés harcokról abban az időszakban”, mondja Florea ezredes.




Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük