Acest site foloseste cookies. Continuarea navigarii pe acest site se considera acceptarea politicii de confidentialitate si protectia datelor. Click aici pentru detalii.

Hogyan építhetünk közös és jobb jövőt gyermekeink számára, mindaddig míg fél lábbal a múltban tartjuk őket, és a mindkét fél számára fájó múlt sötétségeitől hagyjuk vezérelni magunkat?

A világszerte különféle válságok sújtotta 2021-es évben, amikor minden közösség kulcsszava a szolidaritás kellene legyen, a Székelyföldön tovább folytatódik az etnikai alapú szegregáció mentalitásának ilyen vagy olyan formában való terjedése.

December 1. alkalmából a csíkszeredai városháza nemzeti színekben világította meg a város egyik épületét, a román állam nemzeti ünnepe iránti tisztelet jeléül, végülis a normalitás gesztusaként, amelyet azonban számos kritika ért, többé-kevésbé nyitott módon a város közösségi oldalain. Felismertem a kommentelők között olyanokat, akik csak ilyesmivel, rosszindulatú felbujtásokkal foglalkoznak, de láttam a provokációra nem reagáló, etnikai hovatartozástól függetlenül egységes közösségre vágyó magyarok pozitív véleményét is.

A polgármesternek egyebek mellett azt rótták fel, hogy másra is lehetne a közpénzt szánni, mert a magyarok számára december elseje nem alkalom az ünneplésre, más alkalmakkor pedig nem volt ilyen kiutalás.

A város polgármestere, Korodi Attila védekező módon reagált a magyarok kritikájára, és igyekezett “a kecskét is jóllakatni és a káposztát is megtartani”. Bár első fokon az az elgondolás, hogy a Városházának, mint intézménynek tisztelegnie kell a román állami ünnep előtt, a kijelentést szinte megsemmisíti a polgármester következő nyilatkozata: „December 1-je nem lesz a magyar közösség ünnepe mindaddig, amíg a többségi nemzet nem tartja tiszteletben azt, amit 1918-ban Gyulafehérváron felvállaltak.”

A ziarharghita.ro szerkesztősége megkereste a téma tisztázása érdekében, Korodi Attila úr nem kívánt nyilatkozni, megemlítve, hogy megtartja magának akkori kijelentéseit.

Felmerül a logikus kérdés: „Hogyan építhetünk közös és jobb jövőt gyermekeink számára, ha fél lábbal a múltban maradunk, és a mindkét fél számára fájdalmas múlt sötétsége vezérel bennünket?”

Meg kell azonban jegyezni, hogy legalább látszólag lépéseket tesznek. Bátorítjuk a csíki polgármester szemléletét és bízunk Európa-párti politikai érettségében, tudván, hogy a sokszor rugalmatlan helyi „bagázs” ellenére is képes a közösségi pénzek mellé modern, haladó, toleráns mentalitást felvenni.

Iosub Robert




Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.