Hősök engedély nélkül. RMDSZ nyomásra sikerült elhalasztani a román katonáknak szentelt emlékmű felavatását az úzvölgyi nemzetközi hősök temetőjében

Articol disponibil în: Magyar Română

Hősök engedély nélkül.

Aki nem tudja megvédeni a halottait, az élőket sem képes megvédeni. Az Úzvölgyében nincs egy élő ember sem, csupán egy hatalmas temető, a két világháborúban elesett különböző nemzetiségű katonákkal. De ott csak a magyar katonáknak van helyük, a románok már nem férnek el; nem akarja őket az RMDSZ.

Pénteken el kellett volna mennünk az Úz-völgyébe, koszorút helyezni a román hősök sírjaira, a nemzetközi temetőben a román katonáknak emelt emlékmű felavatása alkalmából. Nem lesz semmilyen felavatás. Az RMDSZ kormányra gyakorolt politikai nyomása ismét érvényesült. Ha még tegnapig a dormánfalvi polgármesternek, aki kezdeményezte az 52 kereszt felállítását a román katonák emlékére, megvolt minden jóváhagyása, minden előkészület megvolt a felavatásra, hirtelen, a hősök tiszteletének engedélye eltűnt. Az RMDSZ elnökének a miniszterelnökhöz intézett levelét követően, amelyben felhívja a figyelmet, hogy a polgármester kezdeményezése sérti a magyar katonák emlékét, kétség nélkül izzani kezdtek a telefonvonalak a Kormány és a Bákó megyei Dormánfalva között. Aki nem tudná, Dormánfalva Bákó megyében van, még csak nem is Kovászna, vagy Hargita megyében, Bákó oedig Romániában van, akárcsak Kovászna és Hargita megye, és nem Magyarországon, mondom ezt abban a reményben, hogy megtudják a kormányban levő hölgyek és urak is. A kataszteri dokumentumok szerint a temető Dormánfalvához tartozik, nem Hargita megyéhez, ahogy azt az RMDSZ állítja, Úz-völgye a két közigazgatási egység közötti határon fekszik. De a halottak, a halottak kihez tartoznak? Nem tartozhatnak senkihez… mert nincs engedélyük sem az RMDSZ-től, sem a Kormánytól. De látjátok, kedves politikusok, akik állandóan választásra hívtok minket, azoknak, akik meghaltak ezért a Romániának nevezett földért, nem volt szükségük engedélyre, hogy harcoljanak és meghaljanak. És akkor, hogy dicsekedhettetek volna a választási kampányok során, hogy „büszkék vagyunk a románságunkra”, ha ők nem lettek volna? Ők, akiknek az emlékét elnyomjátok egy levélke miatt, amelyik egy nem kormányzati szervezet jellegű, alig 5%-os párttól jön, az is felfújva különböző érdekek, stratégiák, elemzések és főleg egy nagy, nagy árulás által?

Bolojan a PNL-től ledönti Mihai Viteazul szobrát, mint ahogy tették a Gojdu szoborral (öt éve azt mondják, hogy renoválják), Dancila a PSD-től telefonál Dormánfalvára, hogy észre térítse a polgármestert, az USR lesben áll a hatalomért, hogy pontosan azt tegye, amit a többi „ellenfél” is… teljesen megkergültetek, hogy a szavaztainka kéritek? Mit gondoltok, meddig viseljük el mindezt a megalázást? Ti tényleg azt gondoljátok, hogy a románok a végtelenségig eltűrnek titeket? Tényleg azt gondoljátok, hogy ez a nép végül nem lesz képes egy valódi politikai alternatívát generálni, amely elsöpör benneteket pont a szavazatokon keresztül, amit annyira szerettek?

Nagy az Isten!

Mihai Tîrnăveanu