Az úzvölgyi Nemzetközi Hősök temetőjét övező botrány teljes története

Articol disponibil în: Magyar Română

A román nép hősei még nem találtak békét azon a földön, amelyért harcoltak, és száz évvel ezelőtt adták az életüket. Pihenésüket és emléküket jelenleg zavarja a Hargita és Bákó megyei hatóságok közötti botrány, amelyek mindegyike próbálja igazát bizonyítani a katonai temetővel kapcsolatban.

Bár ez a konfliktus frissnek tűnik, a forradalom után néhány évvel kezdődött, és az irredentista magyarok provokálják és tartják fenn a román nyomok végleges eltörlése érdekében a magyarok által lakott területeken.

A botrány szikrája újragyúlt a közelmúltban, amikor a Bákó megyei Dormánfalva polgármestere a város emlékműveinek felújításáról döntött, beleértve a Hargita megyével határos úzvölgyi temetőben található román sírokat is. A gesztus zavarta Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnököt, aki úgy tartja: „Az építkezésnek nincs jogi alapja. A dormánfalvi polgármester minden egyes érve cáfolható” és azt állítja, hogy bizonyos törvényes előírásokat megszegtek, amikor a beton emlékművet elhelyezték és a román katonák emlékének szentelt sírkereszteket a magyar katonák nem feliratozott sírhantjaira tették; Dormánfalva és Csíkszentmárton közti határ a két megye közti határ is ugyanakkor, a temető pedig Hargita megyében található. Ezzel szemben a bákói polgármester konkrét bizonyítékokkal jön, hogy az úzvölgyi temetőt 1994-ben meggyalázták és két nagy igazságot körvonalaz: először, az a temető nemzetközi, és a dokumentumokból világosan látszik, hogy 1306 hőst temettek oda, hét nemzet fiait- románokat, szerbeket, németeket, magyarokat, osztrákokat, olaszokat és oroszokat; másodszor az úzvölgyi katonai temető a Bákó megyei Dormánfalva területén fekszik.

A médiában megjelent intézményi konfliktust felgyorsította Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnökének székelyekhez intézett uszító felhívása: Az utóbbi 100 évben megtanultuk, hogy ha nem szervezzük meg magunk a dolgainkat, akkor megszervezi a Székelyföldet körülvevő ország. (…) Elfogyott a türelmünk, mert a dormánfalviak tette nem adminisztratív tévedés, hanem nagyon embertelen módon a lelkünkbe akartak gázolni, kicsúfolni hőseink szellemét. Azt akarjuk, hogy amit a dormánfalviak idehoztak vigyék el innen, azt akarjuk, hogy helyreállítsák a temetőt, úgy ahogy volt. Szervezzük meg együtt a temető őrzését. Május 16-án Antal Árpád polgármesterrel itt leszünk, hogy másnap reggel elsők legyünk és „jó gazdaként” fogadjuk a „napszámosokat”. Ne hagyják, hogy csak ketten legyünk, legyünk minél többen.

Az eredmény? A magyar szélsőségesek gyorsan cselekedtek, és egy pillanatig sem haboztak meggyalázni a román sírokat szemeteszsákokkal fedve be azokat. Nyilván a romániai közvélemény durván elítélte az irredenta magyarok akcióját, akik nem az első ilyen jellegű kihágásnál tartanak: A történelem ismétlődik: 25 év telt el a magyarok pogány rituáléja óta az úzvölgyi temetőben. Az ún. magyar anonim aktivisták tettét követően a bákói rendőrség hivatalból kivizsgálást indított a tettesek azonosítása és felelősségre vonása érdekében. Még a rendőrséggel a sarkukban a magyar szélsőségesek orcátlansága felháborító. George Simion román aktivistát, aki a sírgyalázók megbüntetését kérte és személyesen a helyszínre ment, fizikailag bántalmazták a magyar szélsőségesek a temető kapujában. A magyarázat? megveték a magyar szélsőségesek mert román, Románia területén, mert a román hősöket akarta megvédeni.

Természetesen ez a többé-kevésbé mesterségesen kreált örvény csodálatosan kapóra jön bizonyos kicsinyes érdekeknek, éppen az europarlamenti választások küszöbén. Az úzvölgyi temető körüli botrány célja az RMDSZ-t a szavazótáborának a fókuszában tartani és elvonni az embereket az élet fontosabb problémáiról, ugyanakkor a magyarokat összeugrasztani a mellettük élő románokkal.

Viorela Gherasim