Az Akadémia elnöke: az Egyesülés nem adott dolog, az egy építmény, és mint ilyet nem hagyják sorsára, hanem védelmezik

Articol disponibil în: Magyar Română

Az Egyesülés nem egy adott dolog, hanem egy nagyszerű megvalósítás, egy építmény, egy épület, amelyet nem hagynak sorsára, hanem védelmeznek, óvnak és mindennap megemlítik, ahogy tették az elmúlt nemzedékek, mondta a Román Akadémia elnöke, Ioan Aurel Pop kedden, a Román Atheneumban kezdődő „Románia és az 1914-1920-as események. A Nagy Egyesülés véghezvitele, Románia Egyesítése” c. nemzetközi konferencián.

A „Miként alakult meg Románia- Reflexiók egy évszáddal 1918 után” c. előadásában Pop megemlítette azokat a történelmi fejleményeket, amelyek a Nagy Egyesüléshez vezettek, kezdve az 1848-as momentumtól, folytatva Moldva és Havasalföld egyesülésével 1859-ben, a Függetlenségi Háborúval, Dobrudzsával való egyesüléssel és az ország királyságként való kikiáltásáig (1877-1878-1881). Ugyanakkor, az Akadémia elnöke beszélt az Első Világháborúban való részvételről; Besszarábia, Bukovina és Erdély egyesüléséről Romániával; az egységes, történelmi határain belüli román állam nemzetközi elismeréséről.

Hangsúlyozta, hogy 1848-1918 között „a legjogosultabb vagy a legprogresszívebb európai mozgalmak a nemzeti emancipáció, a demokratikus szabadságjogok megszerzésének, az elnyomó birodalmak aláaknázásának mozgalmai voltak”.

Pop Ioan Aurel hangsúlyozta, hogy bár „valótlan és helytelen lenne azt állítani, hogy az 1918-as egyesülés ideális körülmények között valósult meg, az örökérvényű demokratikus elvek tiszteletben tartásával, nem csorbítva senki jogait és értékeit”, de „még helytelenebb lenne azt állítani, hogy a románok-általánosságban- nem akarták az egyesülést, hanem inkább vonzotta őket a nyugati felsőbbrendű civilizáció, mint az Ókirályság, hogy egy maréknyi értelmiségi tévesztette meg őket és cselekedett a nevükben”.

„A nemzetközi közösség nagyra értékelte a románok 1918-ban megfogalmazott nemzeti vágyát és elismerte a románok által eldöntött valóságot. Amikor lehetséges volt, főleg Bukovinában, de Besszarábiában és Erdélyben is megkérdezték a kisebbségeket is. Ezen közösségek egyes tagjai támogatták a Romániához való csatlakozást. De őket, a románokat, mindig az elit vezette, soha nem voltak elit nélkül. Ez volt a megmenekülésük. A népből kiszakadt vezetőket a nép törekvései irányították, azt igazolták és támogatták, a nép pedig követte vezéreit”, tette hozzá Pop professzor.

Forrás: mesageruldecovasna.ro