Acest site foloseste cookies. Continuarea navigarii pe acest site se considera acceptarea politicii de confidentialitate si protectia datelor. Click aici pentru detalii.
reclamatie

A székelyudvarhelyi temető meggyalázása

 

Románia „legmagyarabb” városában etnikai tisztogatás folyik a halottak között

A két világháború között Székelyudvarhely román lakossága 6-7% volt. Az „aranykorszakban” a százalékarány csökkent, ma pedig mindössze 2%. Szász Jenő polgármester (és nemcsak ő) azzal dicsekszik, hogy Székelyudvarhely a legmagyarabb város Romániában. És nem túloz egyáltalán és semmilyen értelemben.

Tíz évvel ezelőtt megpróbálta elüldözni a görög-katolikus apácákat a svájciak által adományozott árvaházból, mert nem tűrte, hogy „beszennyezzék” a környéket befogadva az árvaházba a sorstól üldözött más nemzetiségű gyermekeket is a magyarokon kívül. ár rosszul bántak velük és megalázták őket, az apácák visszatértek. Úgyhogy ma 120 árva jelent fenyegetést Székelyudvarhely etnikai tisztaságára…

De nemcsak az árvák veszélyesek, hanem a halottak is veszélyesek, ha románok. Holnap van a mennybemenetel ünnepe, amikor megemlékezünk népünk hőseiről. Virágkoszsorút helyezünk és gyertyát gyújtunk a sírjukon. A katonai temetőkben a tiszteletlövés mindenkinek szól, kivétel nélkül. Mindenki a hazájáért harcolt, lett légyen román, magyar, német vagy orosz. Csak egyesek számára ellenség még a halott is.

A román Szabad Televízió riportereként Székelyudvarhelyen voltam, közvetlenül az 1989-es forradalom után (vagy bármi is mi volt). A milícia épületének romjai még mindig füstöltek, több milicistát brutálisan meggyilkoltak több községben. Románokat és magyarokat is. Mert a román állam autoritását jelképezték. A székelyudvarhelyi katonai temetőt feldúlták, sok emléktáblát összetörtek.

A székelyudvarhelyi mauzóleum és temető története megrázó és felháborító. Végül is azt bizonyítja, hogy vannak olyanok- nevezzük embernek őket, akiknél a megvetés még a halál után is tart, és azt is, hogy mi románok nem vagyunk képesek tisztelni a halottainkat…

A Mauzóleum a Nagy Románia idejében épült, 1929 július 14-én avatták fel. 8 román katonát külön sírban helyeztek el az épület előtt jobb oldalon. Baloldalon egy fenyő zászlórúd állt, 1918-1940 között a román zászlóval. A Bécsi Döntés után, mikor a horthysta csapatok bejöttek Észak Erdélybe, ledöntötték a zászlórudat a sírköveket összetörték és szétdobálták. Vofkori György és Dávid Gyula történészek azt állítják, hogy 1940-ben is a magyar hatóságoknak volt rá gondja, hogy a mauzóleum érintetlen maradjon.

A kommunista rezsimben, a Magyar Autonóm Tartomány idején a hazáért halt hősök örök álmát többször is megzavarták. Az 50-es években a sírköveket tönkretették, a csontokat kihantolták máig is ismeretlen temetőgyalázók. 1978-ban újabb temetőgyalázásra került sor. A mauzóleumot sokáig hagyták romokban heverni a helyi hatóságok. A temetőben, a mauzóleum hátánál két sorban 35 román katona volt még eltemetve, akik Észak Erdély felszabadításáért harcoltak a II. Világháborúban. Ezek a sírok is sokáig gondozatlanok voltak. 1970-1985 között 27 síron már nem volt kereszt, további 5 keresztet pedig ledöntöttek.

1985-ben egy felsőbb ellenőrzést követően a kapott utasítások értelmében a helyi hatóságok renocálták a síremléket, emlékművet építettek és egy utat a temetőbe.

Úgy tűnt a helyzet jóra fordul, de 1989-ben újabb kísérlet történt a román katonák „nyomainak” eltörlésére. A síremlékről eltűntek a román feliratú márványtáblák, mint ahogy tönkretették a sírfeliratokat is. Ma a székelyudvarhelyi katonai temetőben nem létezik egyetlen felirat sem, amelyik egy katona nevét is említené! Viszont a helyi sajtóban megjelent mindenféle cikk, hogy a temető csak fiktív és nincsenek benne csontok!

Tavaly augusztusban (nyilván!) ismeretlen személyek egy horogkeresztet festettek az emlékműre. Letörölték, hisz következett a Román Hadsereg Napja. Ma van a mennybemenetel. A piszkot eltakarították, a mauzóleumot és az emlékművet lemeszelték, hisz a Hősök Napja van!, koszorúzás lesz. Holnaptól a szentségtörés elölről kezdődik. Vajon 17 éve a Nemzetvédelmi Minisztériumnak, az egymást követő kormányoknak tényleg nincs semmi mondanivalójuk? Vajon Basescu elnököt nem informálták a történtekről, amikor idén Székelyudvarhelyen járt találkozni Szász Jenő rasszista polgármesterrel, a szélsőséges Orbán Viktor pártjának, a Fidesz erdélyi fiókjának, a Magyar Polgári Pártnak az elnökével?

Vajon mi románok nem vagyunk képesek halottainkat megtisztelni, az élők, akik még maradtunk, nem tudjuk, nem akarjuk megvédeni őket itt, az ország közepén? És ha holnap, holnapután a Székelyföld autonóm tartomány lesz, ahogy azt az RMDSZ, az MPP, a SZNT akarja, akkor a románoknak el kell költöztetni a halottaikat Romániába?

Dorin Suciu- 2007.05.16

 

Függelék

Nincs róla tudomásom, hogy a helyi költségvetés előirányozna pénzalapot az emlékművek védelmére, ha pedig volt ilyen, egész biztosan más építményre szánták.

Emlékeztetünk arra, hogy a sírok és háborús emlékművekről rendjéről szóló 379/2003.10.07-es törvény 36. és 37. cikke alapján a megyei és helyi vezetőknek a következők tartoznak a hatáskörükbe:

– a területükön található sírok és háborús emlékművek részletes nyilvántartása és azok védelmének biztosítása azáltal, hogy költségvetésükben az e célra szükséges pénzeszközöket biztosítják;

– Együttműködik a nem kormányzati szervezetekkel a sírok és emlékművek védelme érdekében.

– jogi lépések megtétele a sírok és a háborús emlékművek jogi rendszerének megsértése esetén.

Ugyanezen törvény által előírt szabálysértési bírság nevetséges, 10 és 50 millió közötti (régi lej), és nem ellensúlyozza a szolgálat közben elesett hősök tiszteletének hiányát.

Lásd még: http://glasul.info/2015/10/05/ne-place-fapta-actiunea-romani-pentru-romani-la-odorheiu-secuiesc/

 




Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük