Románia Európa része: Mennyire tesz rosszat az Európai Unióról való hamis tájékoztatás?

Articol disponibil în: Magyar Română

A válságidőszakok táplálják az összeesküvés-elméleteket, a populizmust, és gyakorta a szélsőséges indulatokat is, rámutatnak a hétköznapi valóságra, de szociológiai helyzetképet is kirajzolnak. Ez az, amit Romániában is láthattunk az utóbbi periódusban, hiszen felerősödött a nacionalista és Nyugat-ellenes diskurzus. 

Azok a forgatókönyvek, amelyek Romániát és az „idegen érdekeket” helyezik frontvonalba, nem felétlenül újak. De amíg a ’90-es években az volt a szólam, hogy „nem adjuk el országunkat”, 2016-ban a nacionalista érzelmekre próbáltak hatni, a kommunikációnak pedig volt néhány konkrét témája, amelyre összpontosított: a külföldi cégek kritizálása, amelyekről úgy vélték, hogy Romániában alacsonyabb minőségű árut forgalmaznak, mint más országokban, de ugyanilyen téma volt a mezőgazdasági területek idegeneknek való „kiárúsítása” és az ország elértéktelenedése. Csupán szóhasználatban rejlő árnyalatok különböztetik meg a helyes tájékoztatást és manipulációt, a valós informálást az álhírektől. És ilyen árnyalatnyi különbség van a patriotizmus és a nacionalizmus között is. De miközben mindkettő a nemzethez való tartozás büszkeségére utal, a patriotizmus ennek az érzelemnek egy pacifista és értékközpontú alapra helyezését ösztönzi, a nacionalizmus viszont szélsőséges megnyilvánulás, amelynek táptalaja az illető ország felsőbbrendűségének hite, így minden külföldi hatás csupán gyűlöletre sarkall.

Azonban az idegen képzete, aki profitálni akar az „édes hazánk” értékei nyomán – folyamatosan aktuális és folyamatosan kiaknázható téma. Ugyanakkor eléggé homályos is ahhoz, hogy ne legyen könnyűszerrel ellenőrizhető, ráadásul egyszerű válaszokat kínál azoknak, akik valós gondokkal küzdenek – a drágulással, az alapvető közművek hiányával, a pandémia és nemzetközi hangsúlyeltolódások okozta gazdasági akadályokkal. A klasszikus stílus pedig a döglött macska áthajítása a szomszéd kertjébe, így pedig nem a korrupció vagy a forradalom utáni politikai osztály hozzá nem értése lesz a főbűnös mindezért, és még csak nem is az üzletemberré avanzsált hajdani titkosszolgálati besúgók, és persze – semmiképp sem mi, az országot alkotó polgárok. Mert végeredményben is, mi Burebista és Ștefan cel Mare leszármazottjai vagyunk, nagyságunk a DNS-ünkbe kódolt, így hát a problémáink oka külső tényezőkben keresendő: az idegeneknél, a NATO-nál és az EU-nál. Hányan vagyunk hajlandóak figyelembe venni azt a tényt, hogy az ilyen fajta diskurzusok nem csak nálunk ütik fel fejüket, és hogy nincs felétlen közük a jólétünkhöz? Felfedezhetjük ugyanezt Lengyelországban és Magyarországon is, ahol szintén azok ellen irányul, akik a hangsúlyosabb európai integrációt támogatják, de ugyanígy megjelenik az USA-ban is, ahol a „patrióták” a demokratikus gyakorlatot szabotálják a politikai hatalom megszerzése vagy megtartása céljából.

Romániában ezt az irányt néhány rendszerellenes politikus tartja fenn, aki egy képviseleti rést és a jelenlegi helyzetet kihasználva növeli a saját láthatóságát, miközben alapvetően semmi konkrétumot nem ajánl, csupán szélsőségesen tálal valós problémákat, amelyeknek megkeresi az országhatáron kívüli bűnöseit, vagy azokat, akik „idegen érdekeket” szolgálnak.  Hozzájuk csatlakozik néhány „levitézlett” egyén is, akinek további szüksége van figyelemre, továbbá a csalók hada, amely hamis gyógyírt ajánl szinte mindenre – a stressztől a COVID-ig. Ezeknek az egyéneknek közös tulajdonsága az, hogy egyformán kedvez nekik egy meggyengült államstruktúra, amelyben nem a törvény az úr, hanem a pénz és a gyanús kapcsolati hálók, amelyben a nemzetközi partnereknek – lett légyen szó a NATO-ról vagy az EU-ról – „ne legyen beleszólásuk”, még akkor sem, ha ők szolgáltatják nekünk a nemzetközi biztonságot vagy több milliárd euróval támogatják a befektetéseinket. A populisták szándékosan vagy szándékolatlanul szolgálnak másfajta hatalmi érdekeket: az EU-n belüli konfliktuskeltést, a tagállamok összefogásra való hajlandóságának gyengítését a határaikon kívüli katonai és gazdasági hatásokkal és erőkkel szemben.  És nem éppen véletlenszerű tény az sem, hogy az előbbieket propagáló egyéneket a Kreml-közeli média is népszerűsíti.

Egy erős Európai Unió érvényes hatalmi pólust jelenthet a világpolitikában, amely szembe szállhat bármely olyan világhatalommal, amely nem a demokrácia és szabadságjogok elkötelezettje.  Románia az EU teljesjogú tagja, így hát az, hogy másodrangú polgárai lennénk, csupán a demagógok által keltett illúzió, hiszen veszélyben látják saját előjogaikat. Van képviseltünk az Európai Parlamentben, van beleszólásunk az uniós szintű direktívák kidolgozásába, vannak európai biztosaink, akik fontos szakterületekért felelnek, és még az Európai Ügyészség vezetői tisztjét is mi töltjük be. Nem lehetünk „európai uniós gyarmat” és az EU tagja is egyidőben.  

Mindemelett az EU-hoz való tartozásunk közvetlen haszonnal is jár. Sokan említenek személyes vagy csoportos megvalósításokat, sikereket, de senki nem beszél például arról, hogy minden komolyabb beruházás, bérnövelés vagy az életszínvonalban tapasztalható növekedés – még ha nem is elégít ki mindenféle elvárást –, az európai alapok felhasználása nyomán vált valóra, a mezőgazdaságra, az autópályaépítésre és vasúthálózat-bővítésre, környezetvédelemre és energiafelhasználásra szánt támogatásokból.  Az EU tagországaiban eltöltött vakáció és az ott kialakult üzleti kapcsolatok is ezt a közvetlen hasznot jelölik, hasonlóképp a fiataloknak szánt különböző programok, amelyek a külföldi tapasztalatcserét vagy tanulást segítik elő, és még az is ilyen jellegű haszon, hogy a tagországok mobiltelefonos szolgáltatásainak ára csökkent – igen, mindez szintén az EU-nak köszönhető.

Több tucat kisméretű és nagyméretű példát találunk arra, hogy mit tesz jól az Európai Unió, és hogy miért kedvező Románia számára az, hogy helye van az európai uniós tagállamok családjában. Mindazok, akik álhíreket terjesztenek és „RoExit”-ről beszélnek, érzelmi manipulációra utaznak, de egyetlen tényről megfeledkeznek: Románia Európa része.  Ne adjuk meg nekik azt az elégtételt, hogy erről mást gondolunk. És, hogy ismert szólamot idézzünk: mielőtt azt kérdezzük, hogy mit tehet az EU értünk, kérdezzük meg önmagunktól, hogy mit tehetünk mi magunk azért, hogy jobb legyen nekünk, és hogy mit tettek a nacionalisták ezért az országért?!

Ezt a sajtóanyagot a Központi Régió Központi Regionális Fejlesztési Ügynöksége (www.adrcentru.ro) EUROPE DIRECT Irodájának projektje keretében dolgozták ki (www.europedirect-adrcentru.ro) azzal a célzattal, hogy az online térben megjelent különböző információkat helyesbítsék.