Acest site foloseste cookies. Continuarea navigarii pe acest site se considera acceptarea politicii de confidentialitate si protectia datelor. Click aici pentru detalii.

88 éve született Nichita Stănescu

Nichita Stănescu a huszadik század román költészetének egyik legfontosabb alakja, George Bacovia, Ion Barbu, Lucian Blaga és Tudor Arghezi mellett.

A Herder-díj díjazottja volt, és irodalmi Nobel-díjra is jelölték 1980-ban.

Nichita Stănescu 1933 március 31-én született Ploieștien, elhunyt 1983 december 13-án a bukaresti Fundeni Kórházban.

A költő édesapja, Nicolae Hristea Stănescu prahovai földműves volt, később kézműves és kereskedő lett. Édesanyja, Tatiana Cereaciuchin, egy orosz nemesi család sarja volt.

1944 – 1952 között a „St. Petru şi Pavel ” későbbi „Mihai Viteazul ” Líceumban tanult, 1952 – 1957 között a Bukaresti Egyetem Filológiai Karának kurzusaira járt.

1952-ben feleségül vette tizenéves kori szerelmét, Magdalena Petrescut, de egy év után elváltak egymástól. 1962-ben feleségül vette Doina Ciurea költőt és esszéírót. Gabriela Melinescuval együtt élve, inspirálják egymást az absztrakt világegyetemek írásában és felépítésében. 1982-ben feleségül vette Todoriţa (Dora) Tărâţă-t.

Rövid ideig a Gazeta Literara versrovatának korrektora és szerkesztője. 1963-ban utazik első ízben külföldre, az akkori Csehszlovákiába. Három évvel később 11 elégiát tartalmazó kötetet ad ki a Tineretului Kiadónál. Kinyomtatódik a „Necuvintele”, ami elnyeri az Írószövetség Díját. Megjelenik „Un pământ numit România” c. verskötete is. Kinevezik Adrian Păunescuval együtt a Luceafărul folyóirat főszerkesztő-helyettesévé. 1970-ben a Nicolae Breban által vezetett Romănia literară folyóirat főszerkesztő-helyettese lesz. A Cartea de recitire c. esszékötetéért harmadik alkalommal kapja meg az Írószövetség Díját.

 

 

Egy évvel később Johann Gottfried von Herder nemzetközi díjjal is kitüntetik. A România literară publicisztikai kommentátora lesz. Utolsó lakhelyére költözik, melynek ablaka előtt van a híres Gica akácfa.

1977 március 4-én a költő hiába próbálja megmenteni barátját, Nicolae Stefănescut, a földrengés következtében leomló fal őt is ledönti. A sokk következtében rövid ideig tartó bénulást szenved, és szövődményei maradnak.

1978-ban kiadja az Epica Magna verskötetét, amelyet a Román Akadémia még abban az évben Mihai Eminescu díjjal tüntet ki.

1981 augusztusában éri az első májkrízis. Ezek a krízisek ősszel is folytatódnak, és a költő a Fundeni kórházba kerül. Miután kiutalják, optimistának mutatkozik, az orvosok elcsodálkoznak életkedvén és kitartásán. 50 éves korában országos ünnepséget szerveznek számára.

Egy jugoszláviai útja alkalmával nagyon súlyos májkrízisen esik át.

December 12-én ismét krízise van, és a Fundeni kórházba kerül. 1983 december 13-án, Nichita Stănescu, csupán 50 évesen, távozik az élők sorából.

December 15-én temették el a Bellu temetőben. 1990-ben post- mortem a Román Akadémia tagjává nevezik ki.

Forrás: radioromaniacultural.ro, istoria.md




Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük