Acest site foloseste cookies. Continuarea navigarii pe acest site se considera acceptarea politicii de confidentialitate si protectia datelor. Click aici pentru detalii.

A húsvéti locsolás hagyománya Erdélyben

Egy keresztény leány tojást vitt a piacra eladni. Útközben találkozott egy pogány leánnyal, aki meg akarta vásárolni a tojásokat és szóba elegyedtek. Szó szót követett és a keresztény leány az Istenbe vetett hitéről beszélt, bíztatva a pogány leányt térjen Istenhez. A pogány leány azt válaszolta, csak akkor lesz kereszténnyé, ha a fehér tojásokból piros lesz. A csoda megtörtént, a két leány elájult a csodálkozástól. Arra járók meglátták őket és vízzel locsolták őket, hogy magukhoz térjenek. Ez a húsvéti locsolás legendája.

Az erdélyi településeken hagyomány a lányok kölnivel való locsolása, amely szokást a szászoktól és magyaroktól vették át, és úgy városon, mint falun még most is gyakorolják. Erdélyben a locsolást a nemesi családok is gyakorolták a XIX. század végéig, azután falvakon őrizték a hagyományt. A locsolás hagyományát Bánátban és Bukovinában is gyakorolják. A Hargita megyei fiatalok nagyon szívesen járnak locsolni, bemutatva a hagyományt a Húsvéti ünnepeket itt töltő turistáknak is, akik vendéglátóikkal együtt mennek el locsolni. Pozsony Ferenc, magyar etnográfus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem professzora szerint nem köthető pontos dátumhoz a locsolás kezdete. Első írott feljegyzés 1654-ből való, amikor a protestáns egyház be szerette volna tiltani ezt a hagyományt.

A víztől a drága parfümökig

Húsvét másodnapján a fiúk meglocsolják a lányokat, akik pálinkával és piros tojással kínálják őket. Azt tartják, hogy a lány, akit nem locsolnak meg, annak nem lesz jó sora. A locsolók az eladó leányos házakhoz mennek, de szomszédokhoz és rokonokhoz is bekopognak. Valamikor kútvízzel locsoltak, ma már azonban a vizet felváltotta a kölnisüveg. Hétfőn reggel a fiúgyerekek indulnak locsolni elsőknek, és van amikor az apák, nagypapák is elkísérik őket. A locsolók piros tojást, süteményt és pénzt kapnak.

A locsolók versikéi

A locsolók versikében kérnek engedélyt a locsoláshoz. A vidám versikék a tavasszal kapcsolatosak.

„Én kis kertészlegény vagyok,

Virágokat locsolgatok,

Azt hallottam egy el akar hervadni

Meg szabad-e locsolni?”

Aki eredeti akar lenni, maga költi a vicces felhangú verset. Ezelőtt a legények egy veder vizet vittek magukkal, és ha a leányt alva találták, leöntötték a veder vízzel. Azt tartják, hogy a meglocsolt leány hamarosan férjhez megy. A locsolás késő este ér véget, amikor a férfiak a házigazdák vendégszeretetétől fáradtan térnek haza, a lányok pedig sietnek zuhanyozni. A locsolás szokása Erdélyben manapság inkább családban megtartott hagyomány, úgy falun, mint városon.

Forrás: vocea.biz




Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük