Ígéretek ezreivel halmozzák el a magyarországi pártok a romániai magyarokat

Articol disponibil în: Magyar Română

Bár Magyarországon még nem volt meg az országos választás, Hargita megyét és Erdélyt valóságos választási láz fogta el. A magyarországi pártok képviselői mindenféle ígérettel kecsegtetik a népet, pénzt ígérnek, tejjel és mézzel folyó földet, ha az itteni magyar állampolgársággal rendelkezők rájuk szavaznak. Eddig semmi rossz nincs ebben, ez a politikai játszma. A választókat beetetik, hazudnak nekik, a klasszikus módon, ahogy minden hatalomra vágyó politikus teszi. Itt a hatalom sajtjáról van szó, amelyikből mindenki szeretne megkaparintani egy szeletet a maga és közvetlen környezete számára.

Nem rossz dolog, hogy idejönnek a magyar politikusok. Így a Hargita megyei, magyar és román, kettős állampolgársággal rendelkező szavazók – mert nemcsak a magyaroknak van kettős állampolgárságuk, azt mondják a rossz szájak, hogy román emberek is vásároltak maguknak magyar állampolgárságot- láthatják a magyarországi politizálási modellt is, amelyik meglepő módon azonos a romániaival.

Ígéretek ezrei, bejövő pénzek, amelyek azonban ugyanazokba a zsebekbe fognak vándorolni, és titkos szálakon visszatérnek a magyarországiak zsebébe, mert a módszert nemcsak a románok védték le. Eddig semmi rendkívüli. A kérdésünk viszont az, meddig tart a megye vezetőinek szemtelensége és hazudnak derűs ábrázattal az általuk vezetett polgároknak.

Döbbenetes a Hargita Megyei Tanács elnökének kijelentése, miszerint lám Magyarországnak kell jönnie és pénzt hoznia olyasmire, amire tulajdonképpen a román államnak kellene pénzt adnia. Csak ültem és gondolkodtam, ki is a román állam Hargita megyében? A válasz meglehetősen egyszerű: Hargita Megye Tanácsa, a törvény alapján a megyei tanácsosok által szabadon választott elnökével, akinek nincs más feladata, mint megoldani a megye gondjait. Nem a prefektus vezeti a megyét, hanem a megyei tanács elnöke. A prefektus a törvényesség betartását felügyeli. A megye fejlesztése a Megyei Tanács feladata.

Úgyhogy, elnök úr, talán nézzen tükörbe és ismételje meg a kérdést. Igaz is, miért nem ad pénzt olyan dolgokra, amire a magyar állam kellene pénzt hozzon? Talán mert nem tartja azokat hasznosnak? Vagy, mert egyáltalán nem érdeklik önt az emberek valós szükségei, csak az ön által képviselt párt, az RMDSZ érdekei, amely párt már rég elszakadt a nép valós szükségeinek valóságától?

Talán itt az ideje, hogy mindnyájan felébredjenek és a megye elmaradottságának problémájával foglalkozzanak, mert ebben a megyében nem épül semmi, még egy tömbház sem, ami nagyon sokatmondó tény. Egy szegénységbe süllyedt megye, amelyet vízió nélküli emberek vezetnek, akik nem hajlandók félreállni és friss, tiszta levegőt beengedni, akik nem ismerik el csak a saját véleményüket, nem nyitnak ajtót a befektetőknek- akik egész biztosan lennének-, vezetők, akik rabságban tartják a népet, időnként egy-egy botrány tablettát dobva nekik, hogy ne lássák az igazi katasztrófát.

Egy megye, amelyiknek a székhelye minden havazáskor megbénul, mozgásképtelenné válik, az időbe fagyva, amely állapotból egy zászló körüli cirkusz időnként felrázza.

A polgárok figyelik, megbeszélik, és látják a helyzetet a maga valóságában, nem úgy ahogy a politikusok láttatni akarják. És ez nem marad majd válasz nélkül.

D.E.