Trianon 100: az 1918-ban megszületett Nagy Románia nemzetközi keresztelője

Articol disponibil în: Magyar Română

„Magyarország a maga részéről lemond Románia javára a volt Osztrák-Magyar Monarchiának mindazokra a területeire vonatkozó összes jogairól és igényeiről, amely területek Magyarországnak a II. rész (Magyarország határai) 27. Cikkében megállapított határain kívül esnek, és amelyeket a jelen Szerződés, vagy a jelen ügyek rendezését célzó bármely más szerződés Romániához tartozóknak ismer el”- írja az 1920 június 4-én aláírt Trianoni Békeszerződés 45. cikke.

Magyar részről a párizsi magyar nagykövet és az egészségügyi miniszter írta alá a trianoni békeszerződést, miután a tárgyalási küldöttség vezetője, gróf Apponyi Albert tüntetően elhagyta a Versailles-i Grand Trianon palotát a szerződés szövegének felolvasását követően. A két aláíró azonnal visszavonult a közéletből, ám Apponyi folytatta nacionalista politikáját, oktatási miniszterként kidolgozva az oktatás magyarosításának törvényét, melynek során 2975 román tannyelvű elemi iskola került bezárásra. Az Apponyi törvény értelmében az elemi iskolákban kizárólag magyarul folyt a tanítás. Így értelmezte Magyarország azon nemzetiségek jogainak tiszteletben tartását, amelyek felett uralkodott, bár a magyarok kisebbségben voltak saját királyságukban: az első világháború előtti Magyarország 21,5 milliós lakosságából mindössze 9,5 milliós létszámot képviseltek.

A románok, a szlovákok, a szerbek, a horvátok és a szlovénok 1918-as önrendelkezési kiáltványai drasztikusan korlátozták Magyarország mozgásterét Trianonban. A vad elnyomás és az elnemzetlenítés áldozatai már megszerezték szabadságukat a népeknek saját sorsuk eldöntésére való joga alapján, ahogyan azt Woodrow Wilson amerikai elnök az Egyesült Államok Kongresszusa előtt 1918 január 8-án kihirdette. A 14 pont vázolta az európai béketervet és máig képviseli azt az erkölcsi alapot, amelyre az Amerikai Egyesült Államok világvezetői pozíciója épül. Amerika nagysága erre a történelmi diskurzusra épül, amely 10 hónappal a háború vége előtt hangzott el. A 10. pont kifejezetten előírta Ausztria-Magyarország határainak a nemzetiségek önrendelkezési elve alapján történő korrekciójának szükségességét.

Magyarország elvesztette területének kétharmadát és az osztrák-magyar dualizmus nevében 1867-ben létrehozott mesterséges királyság lakosságának több mint felét. A magyar küldöttség által aláírt szerződést a Magyar Parlament 1920. november 13-án ratifikálta. De június 4-én, amikor valóságos gyásznapot hirdettek ki, megfellebbezték.

A temetési hangulat, a harangok jajveszékelése és a templomi szertartások, az aláíráskor tartott egyperces csend, a fekete szegélyű újságok és a félárbocra eresztett zászlók egy bosszúállási hozzáállást jeleztek egészen 1938-ig, amikor a zászlókat ismét felvonták, a szerződés felülvizsgálatával egyidőben, amikor Magyarország elcsatolta Dél- Szlovákiát. Ezt követték, mintegy középkori diabolikus makacs birodalmi terjeszkedésként 1939-ben a Kárpátaljai Ukrajna, 1940-ben Észak Erdély, és 1941-ben a mai Szerbiában, Horvátországban és Szlovéniában található területek.

Még egy világháború és egy új, Párizsi békeszerződés kellett 1947 február 10-én a Szövetséges Hatalmak és az újból legyőzött Magyarország között ahhoz, hogy Magyarország határai a trianoni békeszerződésben aláírtak szerint legyen újra meghatározva.

Román részről a trianoni pillanatot- az 1918-ban született Nagy Románia keresztelőjét- nyugodt örömmel fogadták, túlzott megnyilvánulások nélkül. A románok közt akkor uralkodó légkört Nicolae Iorga bölcs szavai tükrözik:

„Mint akiknek szívében él az emberség és saját, évszázados tapasztalatunk alapján megértjük azoknak a nagy morális fájdalmát, akiket a vereség szerencsétlensége érint. Szívből sajnáljuk a magyarokat, akiknek faji tulajdonságait képesek vagyunk értékelni, azért a szerencsétlenségért, amelyhez hibáik és a válság idején való vezetésképtelenségük vezetett.

És bármilyen természetes lett volna egy bukaresti felvonulás a hadsereg végső győzelmének megünneplésére, ezzel nem akartuk megsérteni a szenvedést. Ezzel szeretnénk egy szellemi újjászületés provokátoraivá válni, amely visszaállítaná a modern civilizáció közös munkájába egy ésszerű magyar népet, a mások számára elnyomó imperializmus nélkül, ami eddig kizárta a magyarokat minden hasznos együttműködésből.”

Sajnos az Orbán Viktor rendszer továbbra is folytatja a temetési menetet, irracionálisan vágyakozva visszatérni az időben. Ezért kell az EU-nak és a NATO-nak hatékonyan és sürgősen bekapcsolódni az európai egység tervére oly veszélyes magyar háborús görcsök megállításába. A Trianon mérföldkövét szilárdan meg kell védeni, mivel nélkülözhetetlen az európai egyensúly és a béke szempontjából.

Horia Blidaru

Forrás: stiripesurse.ro