A karácsonyfa és a karácsony ünneplése vidéken

Articol disponibil în: Magyar Română

„Karácsony”, az indoeurópai eredetű napisten, a Geto-dákok, a románok ősei által lakott területekre volt jellemző. A kereszténység később az istennek szentelt ünnepet az Úr születésének ünnepével helyettesítette. A karácsony ünnepét a történelem során országtól és régiótól függően különböző módon és időpontokban fogadták el és építették be a társadalmi viselkedésbe (az otthonokban és a közterületeken). A karácsony vagy Urunk születésnapja, mint tudjuk, minden évben december 25-én (Gergely-naptár) vagy január 7-én (Julián-naptár) ünnepelt keresztény ünnep, a bizánci egyházak 12 ünnepének egyike.

A karácsony hivatalos időpontját először 336-ban Rómában I. Julius pápa tűzte ki december 25-re. A hagyomány szerint a karácsonyfát december 24-ről 25-re virradó éjszaka kellett feldíszíteni. A feldíszített fát Szent János napjáig, január 7-ig kell megőrizni a jólét érdekében.

A fadíszítés már Krisztus előtt is része volt a téli ünnepek hagyományainak. Az ünnep neve Saturnalia volt, és a rómaiak a téli napforduló idején tartották a földművelés istenének, Szaturnusznak a tiszteletére.

A fát szent fának tekintik, mivel csúcsa az ég felé mutat, és ágai örökzöldek, ami az örök életre utal.

A fa és az ajándékozás szokása csak 157 évvel ezelőtt jelent meg Romániában, I. Károly királynak köszönhetően. Az idők folyamán a feljegyzések azt mutatják, hogy különösen a falvakban az embereknek más szokásaik és elfoglaltságaik voltak, amelyek elsősorban a karácsonyi élet vallási vonatkozásaihoz kapcsolódtak.

A karácsony előtti héten kemény munkával készültek fel a háztartásban az ünnepre. A másik hangsúlyt az ember lelki tisztaságára tették.

„A hagyományokkal és szimbólumokkal teli ünnepet a tűlevelű viasz friss illata kíséri, a fenyőfa a karácsonyi szertartás legfontosabb fájává vált. A legenda szerint egykor minden fa megtartotta leveleit, amikor beköszöntött a tél. Ezek közül csak a fenyő maradt zöld, egészen mostanáig, amikor a hideg évszak beköszönt.” – prof. Constantin Milică (Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem (USAMV), Iaşi) – ziarulmetropolis.ro

Valamikor régen egyes falvakban „a karácsonyfa-törzs szokása volt, amely mára kihalt, de már a római kor óta tanúsított, ami azt jelentette, hogy december 24-ről 25-re virradó éjszaka egy levágott (feláldozott) fatörzset égettek el a tűzhelyen, hogy az istenség halálát és újjászületését jelképezzék. Egy másik, a dákok idejéből örökölt szokás a fenyőfa kultusza volt, amely ma is megtalálható az ország egyes részein. A fát esküvőkön és temetéseken vágták ki. A karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó rituálék területenként eltérőek, a nemzedékről nemzedékre átörökített hagyományoktól függően” – jegyzi meg prof. Constantin Milică (ziarulmetropolis.ro).

A fát telerakták almával, dióval, édességgel, majd figurákkal, játékokkal, arany tobozokkal, üveggömbökkel, flitterrel, színes szalagokkal és füzérekkel.

Jelen az élet minden pillanatában

A fa az élet minden fontos eseményében benne volt, a születéstől a halálig.

„Egy hagyományos szokás szerint a gyermek születésekor az erdőből hozott fát a kertben ültettek el. Ettől a pillanattól kezdve a fa a kisgyermek védelmezője lett, és megvédte őt az élet során a bajtól. Esküvőkön szokás volt a fát gyümölccsel és színes papírral feldíszíteni.

Ha egy fiatal hajadon meghal, még ma is gyakorolják azt a rituálét, hogy feldíszítik a fát, és a sírra helyezik, hogy együtt menjenek át a túlvilágra.

Egy másik gyakori szokás volt, hogy a fenyőágakat az épülő ház gerincére vagy a fát szállító lovak és szekerek hámjára helyezték” – Constantin Milică (ziarulmetropolis.ro). Még gyümölcsösbe ültetve is használták, hogy az év végén gazdag termést biztosítson.

A népi díszítőművészetben is a fa motívum a leggyakoribb, egyik legkedveltebb szimbólum. A szövetekben, a varrásban, a hímzésben, a kerámiaedények festésében és a különféle tárgyak faragásában.

Fénykép – Családi fénykép Várhegy községből, jud. Hargita, keltezés: „Karácsony második napja, 1964”.

Cosmina Marcela OLTEAN

(források: Ioan Godea – Román néprajzi szótár;

radioromaniacultural.ro, timpul.md,

ziarullumina.ro, ziarulmetropolis.ro)