A „székelyföldi” őrtüzek nem lakatnak jól, nem hasznosak eső ellen, nem oldják meg az egészségügyi rendszer problémáit vagy a munkahelyek hiányát…

Articol disponibil în: Magyar Română

A „Székelyföldön” vitákat kiváltó őrtüzek a romániai székely közösség úgynevezett kulturális és közigazgatási autonómiájáért folytatott küzdelem szimbólumává váltak. E tüzek szimbolikáját azonban különbözőképpen értelmezték, ami vitákat és feszültséget váltott ki a közvéleményben. Fontos elemezni ezeket a megnyilvánulásokat a mai európai kontextusban, és feltenni a kérdést, hogy ez a kifejezésmód hasznos vagy káros-e az etnikumok közötti kapcsolatokra és az egységes, határok és korlátok nélküli Európa eszményére nézve.

Először is, a tűz szimbóluma ebben az összefüggésben kérdéseket vet fel a mozgalom szándékait és üzenetét illetően. A tűz az agresszió és az elkülönülés szimbólumának tekinthető, ami ellentétes a nemzetek közötti egység és együttműködés európai eszményével. Egy olyan Európában, amelynek célja az akadályok leküzdése és a kulturális és nyelvi sokszínűség előmozdítása, ez a szimbolikus megnyilvánulás ellentétesnek tűnik az alapvető európai értékekkel.

Emellett a határ szimbolikus kijelölésének gondolata egy olyan Európában, amely a határok eltörlésére törekszik, visszalépésnek és kontraproduktívnak tűnik. Egy olyan korban, amely a különböző etnikai és kulturális csoportok közötti párbeszédet, megértést és toleranciát hirdeti, a Székelyföld határait jelző tüzek meggyújtása inkább a közösségek közötti megosztottságot és feszültséget erősítheti, mintsem áthidalná azokat.

Ugyanakkor fontos figyelembe venni a székely közösségen belüli ellenállást is ezzel a mozgalommal szemben. Az a tény, hogy vannak, akik hevesen elutasítják ezeket a tüzeket, arra utal, hogy ez nem egyöntetűen elfogadott álláspont a székely kisebbség körében. Ezért fontos feltenni a kérdést, hogy ezek a tüntetések valóban a székelyek többségének akaratát képviselik-e, vagy csupán egy kis politikai érdekeltségű csoport megnyilvánulásai, amely megpróbál egy szeparatista elképzelést ráerőltetni az egész közösségre.

Összefoglalva, a székelyföldi tüzek fellobbanása a kulturális autonómia és a nemzeti egység iránti vágy közötti feszültséget hangsúlyozza Romániában. Ezt a megnyilvánulást, amelyet egyesek a székely közösség identitásának és törekvéseinek legitim kifejezésének tartanak, mások a nemzeti összetartozás és az európai értékek veszélyeztetésének tekintik. Az együttműködést és a sokszínűséget támogató Európában elengedhetetlen, hogy megtaláljuk a párbeszéd és a megértés módját a különböző etnikai és kulturális csoportok között, ahelyett, hogy ellentmondásos szimbólumok és gesztusok által hangsúlyozzuk a megosztottságot.

Szeretnénk, ha a magyar politikusok, akik ezekkel a tüzekkel büszkélkednek, azzal is büszkélkednének, hogy új utcák készültek a magyaroknak, új munkahelyek jöttek létre a magyaroknak, új tömbházak, új kórházak, otthonok épültek az idős és magányos magyarok számára. Úgy tűnik, hogy eredmények helyett propagandát kínálnak a magyarságnak.

I.R.