Etnikai hovatartozás szerint irányított segélyek Ukrajnában? Tényleg ide süllyedtünk?

Articol disponibil în: Magyar Română

Miközben egész Románia – önkormányzatok, központi hatóságok, megyei tanácsok és magán- vagy jogi személyek – szervezkednek az Ukrajnából érkező menekültek százezreinek elhelyezésében és a tonnányi segélyek elszállításában az ottmaradottak számára, függetlenül attól, hogy román származásúak vagy sem, a jelek szerint Hargita megyében kicsit más a nézőpont.

Vagyis itt is szolidárisak az ukránokkal, de a magyar ajkúakkal, akik Ukrajna keleti részén (Szatmár-Bereg térségében), az egykori Nagy-Magyarországon élnek, ahol eddig nem voltak harcok. Talán így kaptak néhány javaslatot Budapestről, ahol jártak. Apropó Magyarország. Most azt látjuk, hogy normalizálódott a helyzet, de nagyon csúnya gesztus volt a magyar politikusok részéről, hogy megtiltották katonai segítség átszállítását az országon keresztül Ukrajnába. De térjünk vissza a témához.

A világnak meg kell értenie, hogy háború van Ukrajnában, és ebben az összefüggésben a humanitárius segítségnek oda kell érkeznie, ahol szükség van rá, és nem olyan területre, ahol a háború még gyakorlatilag nem dúl. Azt hittük, hogy ezeket a diszkriminációkat a Hargita megyeiek akkor követik el, amikor a román közösségeknek pénzadományozásról  szó, de aztán azt láttuk, hogy ez az ösztön megmarad a humanitárius helyzetekben, amikor nem kellene nacionalista vagy politikai büszkeségnek léteznie.

Sajnálatos lenne, ha ezt a székelyföldi magyar vezetők egy része nem értené meg, és folytatódna Magyarország képmutató politikája, amely ezekben a szomszédai számára nehéz időkben képmutatást és embertelenséget tanúsított a háború áldozataival szemben, a számtalan akadályon keresztül, amelyet az útjukba gördített.

Úgy gondoljuk, hogy ezekben a pillanatokban az emberi státuszunk kell, hogy elsőbbséget élvezzen, és ne a Budapestről kapott rendszeres politikai iránymutatás, amelyet már „megszoktunk”.