Folytatódik a román igazságszolgáltatás ostroma

Articol disponibil în: Magyar Română

Folytatódik az ostrom a román igazságszolgáltatás ellen, azok ellen az intézmények ellen, amelyek megkísérelték megszabadítani a román társadalmat ettől a rettenetes ragálytól, ami a korrupció. Továbbra is tart az ostrom a jóérzés, az egyszerű ember ellen, aki még kitartóan hisz az igazságban, az erkölcsi tisztaságban, vágyakozva egy minél erkölcsibb országra, ahol kenőpénz nem szükségeltetik dolgaink elintézéséhez, ahol megtisztelik a polgárokat, elsősorban azok, akiket megválasztottak, hogy képviselje őket a parlamentben vagy más intézményekben.

Rémülettel látjuk, hogy a hírcsatornák mindenféle apokaliptikus híreket sugároznak, amelyeknek célja gyanút kelteni azon intézmények irányába, amelyek megpróbálták, és bizonyos mértékben sikerrel is jártak a politikai osztály és az állami intézmények korrupciótól való megtisztításában. A támadások fő célpontja a Korrupcióellenes Ügyészség/DNA/, a román igazságszolgáltatás és mindazok, akik hozzájárultak a korrupció megfékezéséhez. A szóvivők pedig kompromittált emberek, lásd Florin Iordache „további kérdés” és hozzá hasonlók.

Az a morális trauma, amit társadalmunk ebből a szempontból átél, mély nyomokat fog hagyni hosszú távon. Az ország lakossága nyilvánvalóan elszakad a politikai osztálytól. Két Románia körvonalazódik, mégpedig elég határozottan: az egyik azoknak az embereknek a többsége, akik erősen hisznek a törvényben és annak alkalmazásában, hisznek a tisztességben és egyenességben; a másik egy ideiglenesen hatalommal bíró kisebbségé, amelyik mindent lábbal tipor, csakhogy a börtöntől megszabaduljon.

Egy olyan kisebbség, amelyik a többség jövőjét áldozza fel, csak azért, hogy a börtönt megússza. A Szociáldemokrata Párt/PSD/- a Liberálisok és Demokraták Szövetsége/ALDE/- RMDSZ koalíció mindent megtesz, hogy a korrupcióellenességet csírájában megfojtsa. Mindenféle apokaliptikus híreszteléssel álltak elő, leblamálták az összes intézményt, amelyek együttműködtek a korrupció mételyének kiirtásában, amely azonban mindannyiunk számára annyira valóságosan és kézzelfoghatóan jelen van. Naponta hazugságokkal és álhírekkel traktálnak, hogy eltereljék a figyelmünket a valóságról. naponta sértegetnek megpróbálva elhitetni velünk, hogy más a valóság, amelyben élünk.

Precedens nélküli támadás folyik. Figyelve a vezetőink nyilatkozatait már semmit sem értünk. Úgy tűnik teljesen elszakadtak a valóságtól. Fizetni akarnak a börtöntöltelékeknek, amiért raboskodtak, és eltekintenek attól, hogy antiszociális tettekért kerültek rács mögé. Azok tetteik miatt kerültek oda. Mi, többiek, akik tisztességesen és becsületesen dolgozunk, nem tartozunk őket ezért megfizetni. Bőven hozzájárulunk egy börtönlakó eltartásához, kb. 2700 lejjel havonta, ami több, mint egy becsületes munkás fizetése.

Nagy sietséggel teszik tönkre ezt az országot. A külpolitika megszűnt létezni. Hihetetlen eseményeknek vagyunk tanúi, érdekcsoportok harcának, amelyek azt szeretnék, ha a külpolitika és Románia elnöke, akinek a külpolitikát kellene koordinálnia, is privatizálódna.

Mintha egy érthetetlen, szkizofrén valóságban élnénk. Ez az érzés pedig nem tesz egyebet, mint leválasztja a többséget attól a kisebbségtől, és letargiát, teljes érdektelenséget vált ki az országban történő események iránt. Ami, az intézmények tevékenységi minőségének romlása miatt furcsa, szélsőséges mozgalmakra ad alkalmat, amelyek teljességgel nemkívánatos módon nyilvánulhatnak meg.

Ne lepődjünk meg, ha a közeljövőben találkozunk ilyesmivel. És kíváncsi vagyok, ki fog megvédeni ezektől? Azok, akik arra vágyva, hogy megmeneküljenek a börtöntől, tönkretették az állam intézményeit? Kétlem.

D.E.