Orbán Viktor megrendítő hasonlósága Nicolae Ceaușescuval – az összehasonlítást Tibori Szabó Zoltán, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem professzora írta alá

Articol disponibil în: Magyar Română

Orbán közelmúltbeli rasszista kirohanásai nyomatékosítják Nicolae Ceaușescuval való hasonlóságát, aki osztozott nativizmusában, ultranacionalizmusában és antiszemitizmusában, a demokráciától való idegenkedésben és a háborús bűnösök rehabilitációjára való hajlamban, de végül a kivégzőosztag előtt végezte – írja Tibori Szabó Zoltán, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem professzora, a Ha’aretz izraeli napilap által közölt elemzésben.

A legfontosabb részletek az elemzésből a g4media.ro szerint:

Az, hogy Orbán Viktor a mai Nicolae Ceaușescu, nem új keletű értékelés. 10 évvel ezelőtt a jeles magyar disszidens Rajk László alkotta meg ezt a kifejezést a Le Monde című francia napilapban megjelent cikkében, azzal érvelve, hogy Orbán „Magyarország ellensége” és „Európa ellensége”, és hogy rezsimje leginkább a Ceaușescu rendszerhez hasonlít.

Ha közelebbről megvizsgáljuk Orbán újabb provokatív kijelentéseit és tetteit, különösen előtérbe kerül a magyar kormányfő és a hatalomról letaszított, majd kivégzett román nonkonformista kommunista  összehasonlítása.

Ceaușescu kétségbe ejtette a Szovjetuniót nacionalizmusával, függetlenségével és szuverenitásával. Orbán szisztematikusan szembehelyezkedik és szabotálja a szabadon választott brüsszeli és washingtoni partnereket és szövetségeseket, azt állítva magáról, hogy ő a nyugati civilizáció egyedüli védelmezője a „nem Európán kívüli” migránsokkal, a „fajkeveredés”, a „gender ideológia” és a „poszt-nyugati értékekkel” szemben.

Orbán idillje Putyinnal és Moszkvával, amellyel az EU-t és a NATO-t is aláássa, erősen hasonlít Ceaușescura, aki a CAER-rel (a Szovjetunió kommunista vazallusállamainak csoportja) és a Varsói Szerződéssel dacolva szövetkezett a kommunista Kínával. Akárcsak Ceaușescu, aki úgy tett, mintha támogatná Vietnamot az Egyesült Államok elleni háborúban, Orbán is szájjal támogatja Ukrajnát, miközben valójában Oroszország mellé áll.

Ceaușescuhoz hasonlóan Orbán is neheztelve beszél az „imperializmusról”, vagyis Magyarország állítólagos kényszerítéséről, hogy elfogadjon egy általa elutasított külpolitikát. Konkrétan kijelenti, hogy „Történelmileg az amerikaiaknak megvolt a képességük, hogy kiválasszák azt, amit gonosz birodalomként azonosítanak, és arra ösztönözzék a világot, hogy lépjen a történelem jó oldalára – ez a kifejezés kissé zavar minket, mert mindig ezt mondták a kommunisták…”… Orbán elégedetten üdvözli a „többpólusú világrendet”, amely legyőzi az amerikai „imperializmust”.

Orbán gazdaságilag Oroszországot és Kínát próbálja megjátszani az USA és Európa ellen, hangsúlyozva, hogy Magyarországnak sürgősen pénzügyi megállapodásokra van szüksége velük. Ceaușescuhoz hasonlóan Orbán is minden gazdasági blokk ellen szól, bár időnként Ceausescu valamivel racionálisabbnak tűnik Orbánnál: kanadai atomerőműveket vásárolt elfogadható áron hazája számára, Orbán pedig szándékosan túlfizet egy oroszért.

Ami a nemzeti oktatási programokat illeti, Ceaușescu és Orbán is nagyon hasonlít egymásra: a nacionalizmus, sovinizmus, idegengyűlölet, a „tiszta” ősök kultusza volt/van a kiemelt és nagy felhajtással ápolt értékek között. Ceaușescu elzárta népe hozzáférését a nyugati kiadványokhoz, Orbán pedig egy nyugati egyetemet zárt ki az országból, helyette egy kínait hozva.

Orbán országa „bennszülött” népességének növelését célzó demográfiai politikája Ceaușescu politikáját visszhangozza, bár az igazat megvallva, a hasonló retorika ellenére utóbbi politikája kegyetlenül kriminális volt (az abortuszok betiltása és az orvosi segítség megtagadása az illegális abortuszhoz folyamodó nőktől). Orbáné pedig inkább faji és pénzügyi.

A futball megszállottjaként Ceaușescu és Orbán is rendkívül nagy stadionokat épített szülőfalujában, a helyi igényekhez és a valósághoz való viszonyítás nélkül, és mindketten biztosították gyökereik jelentőségét azzal, hogy helyet biztosítottak helyi csapataik számára az első nemzeti ligában.

Orbán legutóbbi rasszista kijelentései, amelyeket az erdélyi Tusnádfürdőn tett, és amelyet egy később tiltakozásul lemondott tanácsos helyesen „Goebbels tábornok… tiszta náci beszédeként” jellemez, még egyszer aláhúzta, hogy ki is ő valójában: erős náci beállítottságú populista ultranacionalista. Az, hogy a különböző uniós szervek, az Egyesült Államok külügyminisztériuma és Yad Vashem, Izrael holokausztügyi hatósága elítélte ezeket a felháborító kijelentéseket, semmit sem jelent a szerzőjük számára.

Orbán minden valószínűség szerint nem kerül oda, mint Ceaușescu, egy kivégzőosztag elé. Valamikor választania kell egy magyar börtön és egy gyönyörű brazíliai, törökországi vagy oroszországi villa között. Öröksége azonban hosszú időre bemocskolja Magyarországot, de a nyugati világot is, ha az nem emelkedik fel határozottan és sürgősen ellene. Ezen a ponton Orbán Magyarországa az EU és a NATO rákfenéje lett.

A megoldás erre a helyzetre a radikális műtét. Magyarországot és miniszterelnökét el kell különíteni és meg kell büntetni tetteikért. Az Európai Bizottságnak szankcionálnia kellene az Orbán-rezsim által az uniós tagság alapját képező politikai kritériumok ismételt megsértését. A nagy nyugati cégeknek, különösen a németeknek egyértelműen át kellene gondolniuk magyarországi befektetéseiket.

Az elszámoltatás, a felelősség és a nyomásgyakorlás ezen nyelve az egyetlen nyelv, amelyet Orbán, aki lerombolta Magyarország szabad médiáját, független igazságszolgáltatási rendszerét, valamint a fékek és ellensúlyok demokratikus rendszerét, megért. Ellenkező esetben antidemokratikus modellje elterjed, destabilizálja először a szomszédokat, végül pedig egész Európát.

• Tibori-Szabó Zoltán professzor a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán belüli Holokauszt és Népirtás Kutató Intézetének vezetője, „A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája” (2013) társszerzője.