Június 13. – Mennybemenetel napja (Hősök napja)

Articol disponibil în: Magyar Română

Az Úr mennybemenetelének napját (Hősök napja) idén június 13-án ünnepeljük, 40 nappal a feltámadás (húsvét) után.

Ezen a napon az ortodox keresztények a „Krisztus felemeltetett!”-tel és „Valóban felemeltetett!”-tel köszöntik egymást.

Az ünnep legkorábbi említése Cézáreai Euszebiosz 332-ben írt „A húsvét ünnepéről” című művében található. Ebben a művében említi, hogy a mennybemenetel ünnepét Keleten a 4. században pünkösddel együtt ünnepelték. Az 5. századtól kezdve a mennybemenetel ünnepét elválasztották a Szentlélek alászállásának ünnepétől.

Szent Lukács evangélista ezt az eseményt elbeszélve azt mondja, hogy Krisztus fogta tanítványait, elvezette őket Betániába, ott felemelte kezét, megáldotta őket, és miközben megáldotta őket, eltávozott tőlük, és felment a mennybe (Lukács 24:50-51). E szavak alatt nem azt kell értenünk, hogy ez volt a Megváltó Jézus Krisztus utolsó cselekedete a világban. Krisztus mennybemenetele nem jelenti a teremtésből való kivonulást, Ő továbbra is jelen van és munkálkodik a Szentlélek által, amint ezt a Megváltó szavai is bizonyítják: „Ha valaki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, Atyám megbecsüli azt (…) És én, amikor a földről felemeltetem, mindnyájukat magamhoz vonzom.” (Jn 12, 26. 32)” És velük együtt megparancsolta nekik, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, hanem várják az Atya ígéretét, amelyet (mondta Ő) tőlem hallottatok” (FA 1, 4), a Szentlélek kiáradásának ígéretét.

A Román Ortodox Egyház Szent Szinódusának 1999-es és 2001-es határozatai alapján az Úr mennybemenetelének ünnepe a hősök napjává és nemzeti egyházi ünneppé vált.  Ezen az ünnepen a szentmisét követően a román nemzet hőseinek emlékére megemlékezéseket tartanak az ország és külföld valamennyi székesegyházában, templomában, kolostorában, temetőjében, a nekik szentelt útszéli kereszteknél és emlékműveknél.

Így ezen a nemzeti ünnepen ebédidőben minden romániai ortodox templom harangját megkongatják a hála jeléül azoknak a hősöknek, akik feláldozták magukat nemzetükért, hitükért és hazájukért.