Japán sztrájk a Hargita megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságnál: állam az államban a politika, a vallás és az átláthatóság hiánya között

Articol disponibil în: Magyar Română

A Hargita megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság alkalmazottainak közelmúltbeli japán sztrájkja nem csupán a fizetésükkel kapcsolatos elégedetlenség megnyilvánulása, hanem egy olyan intézmény sokkal mélyebb problémáit tárja fel, amely nehezen érthető módon, „állam az államban” működik. Ez az intézmény, amelynek a legkiszolgáltatottabbak – a gyermekek és a hátrányos helyzetűek – védelmére kellene összpontosítania, ehelyett politikai és néha vallási befolyások bonyolult hálójába került, ami tovább bonyolítja működését.

Hargita sok szempontból különleges megye, de a Hargita megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság esetében ez a „különlegesség” problematikussá válik. Az évek során a helyi politikai befolyások összefonódtak egyes egyházi képviselők érdekeivel, és egy olyan amalgámot alkottak, amelyből senki sem érti, hogy ki hozza a döntéseket. A románul nem tudó, intézményesített gyermekek komoly kérdéseket vetnek fel a nevelésük és a felnőtt életre való felkészítésük módját illetően. Ez aggasztó kép egy olyan intézmény számára, amelynek fel kellene készítenie ezeket a gyermekeket a román társadalomba való beilleszkedésre. Ennek az aspektusnak a figyelmen kívül hagyása csak egy mélyebb diszfunkcionális rendszer tünete.

E problémák mellett komoly gyanú merült fel a Hargita megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságnál történő toborzással kapcsolatban. Túl sokszor merültek fel kérdések az alkalmazottak kompetenciáival kapcsolatban, és hogy valóban ők-e a legjobb emberek a munkára. A nepotizmus és a politikai befolyás íratlan szabályokká váltak, amelyek befolyásolják az intézmény szakmaiságát. Emellett a pénzügyi átláthatóság hiánya is komoly probléma. A jelentős összegek ellenére, amelyeket kapnak, a pénz elköltése rejtve marad a nyilvánosság előtt, és a világos és részletes beszámolók hiánya spekulációra ad okot és gyanakvást szül.

Ebben az összefüggésben a japán sztrájk paradoxnak tűnhet. A munkavállalóknak joguk van ahhoz, hogy elégedetlenek legyenek a bérükkel, és tiltakozásuk legális és természetes megnyilvánulás. Mielőtt azonban több jogot követelnének, saját intézményükön belül is körül kellene nézniük. Az ország többi Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságához képest a Hargita megyei egy párhuzamos univerzumban működik, ahol a prioritások és a normák mások. Talán hasznos lenne egy önvizsgálat – egy kritikus elemzés a működésmódról, a bérbeadásról és a pénzügyi átláthatóságról.

Ez nem egyszerűen a fizetések kérdése. A Hargita megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság alapos átszervezésre, a politikai és vallási befolyásoktól való egyértelmű elkülönítésre, és mindenekelőtt valódi elkötelezettségre van szükség, hogy olyan szolgáltatásokat nyújtson, amelyeket a polgárok és a rájuk bízott gyermekek megérdemelnek.

I.R.