1919 augusztus 3/4- a román hadsereg elfoglalja Budapestet

Articol disponibil în: Magyar Română

Gheorghe Mărdărescu

generális a budapesti Gellért szálló teraszán 1919 augusztus 1919 augusztus 4- én a román hadsereg felszabadította Magyarországot a kommunista uralom alól. Ez a dátum mindkét ország történelmében fontos esemény.

A Kun Béla által vezetett budapesti bolsevik kormány 1919 március 21- én elutasította Erdély egyesülésének elismerését Romániával és 1919 áprilisban megtámadta a román hadsereget.

Április 15- ről 16- ra virradó éjszaka, az ellenség, egy tüzérségi előkészületet követően megtámadta állásainkat a Szamos völgyében, visszaverve azokat. A helyi tartalékaink közbeléptek, az ellenséget megfutamítottuk, helyőrségeink elfoglalták helyüket. Ugyancsak ezen az éjszakán az ellenség támadással próbálkozott a 7. hadtestnél, Gyurteleki állásainknál és a 6. hadtestnél, Csucsától észak- keletre. Mindezeket a támadásokat visszavertük. A Szamos völgyében az ellenség folytatta a támadásait április 16- án is a Nagy Sikárló- Erdőszáda fronton, a lovas dandárcsapat ellenállt, visszaverve az elenség támadásait. (Gheorghe Mărdărescu generális)

A kormánnyal egyetértésben, a király eldöntötte a támadás visszaverését és a román hadsereg előnyomulását az 1916 augusztusában az Antanttal kötött szerződés szabályozta határvonalig. Július 20- án a magyarok újabb támadást intéztek.

1919 augusztus 4- én a román hadsereg Mărdărescu generális vezetésével és Demetrescu, Holban, Traian Moșoiu további generálisokkal és Ion Antonescu alezredessel, bevonult Budapestre. Kun Béla lemondott és a kommunista rendszert félreállították.

Jelen pillanatig augusztus 4- e maradt a történelemben Budapest elgoglalásának dátuma, habár a román hadsereg egy alakulata már előző nap behatolt a városba, ellenszegülve a generális parancsának. Rusescu generális emlékiratából, aki 1919 augusztus 3- án elsőként érte el a várost, egy részlet épületes lehet:

1919 augusztus 3

A hadműveleti parancs utasításából értesültem, hogy augusztus másodikán áthelyeztek a II. hadosztály kötelékéből a VI. hadosztályba.

A helyzetnek megfelelően kilátásba helyeztem, hogy a 11. regiment öt lovasszázaddal és két gépfegyveres csapat befejezze a Czeglédi hadműveletet, délen pedig a 6. regiment hagyjon egy lovasszázadot és két szakaszt a foglyok és a hadianyag őrzésére Albertynél; jómagam elindultam Budapest felé egy tüzérségi- és két gépfegyveres osztaggal.

Reggel 9 óra tájban (aug. 3) mikor már kezdtünk mozgolódni, kézhez kaptam a VI. hadtest parancsát, melynek értelmében a IV- es számú dandárnak Czegléd- Kecskemét irányába kell vonulnia, az ellenség délről való bekerítését befejezendő.

A legkisebb habozás nélkül tartottam magam a parancshoz. Ha a VI. regiment három lovasszázadának mozgását eltérítettem volna nyugatról (Budapest irányából) keleti irányba (czegléd felé) két órás időveszteségünk lett volna és a felderítést nem kellett volna abbahagyni. Túl későn értünk volna az Albertytől 50 km- re fekvő Kecskemétre és a 11. regimentnek egyedül kellet volna cselekednie, mert a bekerítésnek csak egy gyors végrehajtás esetén lett volna értelme.

A IV- es számú dandár 6 lovasszázada 150 lovával megerősítette a 11. regimentet két ágyűval és gépfegyverekkel. Három lovasszázadnak még az est folyamán végrehajtott erőteljes hadmozdulatával befolyásoltuk a kapitulációt. Annál is inkább, hogy az ellenséges táborban nagy volt a csüggedés.

Azzal a hittel, hogy egy jól megfontolt és merész akciót hajtok végre, saját személyem veszélyeztetésével, lévén állandóan a csapat élén, teljesítettem a parancsot, sőt annál többet.

A város környékére érve, több lövésre kész századot vettem észre.

Hogy egyetlen pillanatot se fecséreljünk el, felszólítottam az 1000 ellenséges harcost, hogy oszoljanak a halállal fenyegetve őket, egy járőrcsapatot hagyva a fegyverek hatástalanítására.

Később tudtam meg, hogy a két ellenséges üteg feladata lett volna a város felé való vonulásomat megállítani.

Nem is tettem meg több mint egy kilométert, amikor a magyar kormány három képviselőjének delegációja jön elém mondván, hogy fontos közlendőjük van.

Azt válaszoltam, hogy éppen ügetésben vagyok, nem tudom a menetoszlopot megállítani. Ezután még megtettem három kilométert és amikor láttam, hogy lőtávolságon belül van a város, megálltam.

Mivel erősen esett az eső, egy házba bemenve a következő tárgyalást folytattam:

Delegáció:-„A kormány megbeszélést tart és a visszavonulásra kéri”

Válaszom:-„Nemhogy nem vonulok vissza, hanem előretörök a városba, a visszavonulási parancsot egyébként is csak a román hadsereg parancsnoksága adhatja ki, forduljanak hozzájuk; aztán megfordulva kiadom a parancsot a két ágyúsnak, hogy töltsenek (5000-6000 m). Majd hozzátettem: nincs vesztegetnivaló idő, tehát további tárgyalások érdekében forduljanak a román hadsereg Törökszentmiklóson tartózkodó főparancsnokságához”. A delegáció a jelenlétemben adta át az üzenetet telefonon a kormánynak. A szintén telefonon érkező válasz belegyezett egy küldöttség menesztésébe a román hadsereg főparancsnokságához, én pedig küldjek egy küldöttet a Miniszteri Bizottsághoz. Ismertettem, hogy én magam személyesen megyek el és ha 20 óráig nem fejeződnek be a tárgyalások, leágyúzom a várost! A küldöttség távozásával egyidőben jelentettem a helyzetet.

18:30- kor érkeztem a Magyar Kormányhoz. Velem tartott Mihăilescu kapitány is, aki a Mátyásföldnél érkezett a városba lovasszázadával. A kormány közölte velem, hogy Romanelli ezredesre várnak, amire én közöltem, hogy ez nem változtat az elhatározásomon.

A tárgyalások elhúzódtak, ismertettem, hogy a város be van kerítve és a katasztrófa elkerülhetetlen. Annyi könnyítést helyeztem kilátásba, hogy a csapatok nagyja ott marad ahol van, velem csak a IV- es számú zászlóalj vonul be. Késő lévén ismertettem, hogy kiadtam parancsba, hogy 20:30-kor kezdjék lőni a várost. A tanács engedett! Egy magyar összekötő tisztet küldtek a parancsommal, hogy a csapataim bevonuljanak a városba!

A kaszárnyában fogadtam a bevonuló csapatokat. Majd visszatértem a városba és a Dunapalotába vertem fel főhadiszállásomat, ahol olasz és francia tisztek is voltak.

Egyéb tárgyalásokat nem folytattam, csak az én csapatomra vonatkozóan.

 

Hivatalosan augusztus negyedike Budapest elfoglalásának dátuma. Az egyetlen ellenséges főváros, amelyet közvetlen harc során foglaltak el az első világháború során vagy annak következtében.

Mărdărescu világosan kifejti álláspontját az augusztus 5- ei napiparancs alkalmával, amikor, miután megköszönte a katonák és tisztek harcban tanúsított méltó viselkédését, Budapest elfoglalásának pontos időpontját is leszögezi: 1919 augusztus 4, 18:00 óra.

A királynak címzett sürgöny:

Megtisztelőnek érzem, hogy jelenthetem augusztus 4- én, 18:00 órakor ellenállás nélkül elfoglaltuk Budapestet.

A rendfenntartási intézkedéseket követően megtörtént a katonai szemle (felvonultak a hegyivadászok, a tüzérség 3 zászlóalja, egy lovas dandár).

Budapest kormányzójává Holban generálist neveztem ki. A lakosság rokonszenvesen fogadta csapatainkat.

Az Erdélyi hadtest parancsnoka

Mărăarescu generális

Vezérkari főnök

Panaitescu generális

1919 november 14- én a román hadsereg elhagyta Budapestet, amelyet a magyar hadsereg vett át. 1919 november 16- án Horthy Miklós admirális, az Osztrák-magyar Monarchia volt flottaparancsnoka, bevonult Budapestre, majd magyarország vezetője lett. 1920 február 20- án, az Antant kérésére a román hadsereg elhagyta Magyarország területét.