Az ősz Irina Iosip pasztellképein
Articol disponibil în:
Magyar 
Română
„A technika bizonyos spontaneitást feltételez a munkában, mivel a vonalak, pontok, pöttyök, foltok, ecsetvonások intenzitása és különböző színek kombinálhatók…”
A pasztell valószínűleg a legmegfelelőbb technika, amellyel a művész kifejezhet egy gondolatot vagy érzést, amely a színekben és árnyalatokban oly gazdag évszakkal kapcsolatos, de ellentmondásos hangulatokat is generál. Mit tehet az ősz egy művész pszichéjével és képzeletével? Az őszi paletta színkeveréke pszichológiai és érzelmi reakciót vált ki.
Egy tájképfestő számára az ősz önmagában is művészet mindabban, amit felfedez. A természetes őszi táj naponta változik, különösen a színek tekintetében, és napszaktól függően mindig más és más.
Irina Iosip, a Bukarestben és Iaşi-ban egyetemi tanulmányokat folytató képzőművész gyakran választja a pasztell finom és friss technikáját, egy olyan művészeti technikát, amelynek ősisége a művészettörténet első vizuális ábrázolásaiig, a barlangrajzokig nyúlik vissza. A múltban, most a modern művészetre utalva, a pasztellt a portréfestők és a tájképfestők használták a festmények előkészítő vázlatainak megvalósítására. A román művészet történetében Ștefan Luchian maradt a legügyesebb pasztellfestőként ismert. Ma már országunk valamennyi művészeti múzeumának polcain megtalálhatók az ő rendkívül ügyes és érzékeny pasztellképei. „Pasztorális tájképei a falusi ember szelíd melegségét idézik (amilyen egykor volt), a természethez való közelségét…”, mondja Irina Iosip.
Ma többet tudtam meg erről a technikáról és annak művészi értékeiről egy gyakorlótól, aki néhány személyes gondolatot is megoszt velünk.
Irina Iosip: „A művészi aktuson belül különösen a színek kifejezőereje vonz. A száraz pasztellel való munka az egyik kedvenc technikám, de különösen kényes, mert nem engedi meg a radírozást vagy a rétegek átfedését anélkül, hogy ez az anyag lényegi tulajdonságát csökkentené, amely abban áll, hogy a fény jellegétől (természetes vagy mesterséges), a visszaverődési szögtől és annak intenzitásától (évszak, napszak) függően változtatja a színét. Ez a pasztellkristályok sajátosságának köszönhető, amelyek önmagukban vagy keverékben, különböző körülmények között különbözőképpen verik vissza a fényt. A hordozó anyaga és szerkezete (felülete, a pasztell felszívódásának mértéke, a papír színe és savassága) szintén nagy jelentőséggel bír az anyag tulajdonságainak kiemelésében, valamint a mű minőségének és kifejezőerejének stabilitásában.
Ha az olajfestést már egy ideje elhagytam a pasztell és a vegyes technikák javára, talán, amikor a természet már nem engedi meg, hogy a pasztellkristály legfinomabb színváltozatait megkülönböztessem, akkor végleg visszatérek az olajhoz, a vízfestékhez, az akrilhoz vagy akár a szénhez és a tintához. Egyelőre a vegyes technikákat integrálom, különböző anyagokat, köztük vízfestéket és aranylemezkét is beépítve számos két- vagy háromdimenziós munkám szerkezetébe.” [1].
A művész megfigyelései alapján néhány fő gondolatot lehet megfogalmazni arról, hogy mit jelent ez a technika egy gyakorló számára. „A pasztell két vagy több szín egymásra helyezését és különböző eszközökkel történő keverését jelenti. Másrészt a színek felvitelének módja (a vonal vagy folt iránya, hossza és szélessége, a száraz pasztellrúddal a hordozóra történő felvitel intenzitása, vastagsága stb. hasonló a grafittal történő satírozáshoz), a színek egymás mellé helyezése vagy könnyű átfedése, illetve a színek egymásba illesztése a szövethez hasonló struktúrát és textúrát eredményezhet” – mondja a művész.
Festészet vagy inkább grafika?
„A pasztelltechnikát (száraz vagy olajos) a festészet és a grafika egyaránt igényli és elutasítja. Ez egy határeseti technika, amely mint hovatartozás vitatott. Lehet színes vonal és a kompozíción belül körülhatárolt színes folt is, és az olajos technikához hasonlóan kompakt struktúrát hozhat létre. Különösen a száraz pasztell könnyen manipulálható, hogy grafikai vagy festői művet hozzon létre. A viasz- és az olajfestékek korlátozottabbak. A száraz pasztell keverhető a festészet sajátos olajfestékeivel, és festményt hozhat létre, vagy egyesek vízzel keverve akvarellt, ez azért van, mert ez maga az alapanyag, amelyből az olaj- vagy vízfestékek készülnek.
Az összetett színkeverékek és a hordozó színfoltokkal való befedése, nem pedig a „satírozás” esetében a pasztell lazán festészeti technikának nevezhető.
Gyors, azaz egyszerű technikának tartják, mivel régebben a festmény elkészítésének első lépése az volt, hogy a kompozíciót pasztellel vagy akvarellel felvázolták. Ez volt az előkészítő munka, a forma, a szín és a kompozíció tanulmányozása. Egy végleges pasztellkép azonban teljesen más értékű és megjelenésű, mint egy vázlat. A technika valóban feltételez egy bizonyos spontaneitást a munka során, hiszen a vonalak, pontok, pöttyök, foltok, ecsetvonások intenzitása és a különböző színek a kezet irányító gondolat és érzés szerint kombinálhatók”.
Mint mondja, a művésznő azt akarta és sikerült is visszatükröznie ezeken a pasztellképeken keresztül a kinti ősz színes fényét, amely inspirál és álmodozásra ösztönöz.
Cosmina Marcela OLTEAN
[1] Cosmina M Oltean, Irina Iosip, 2021.07.09-én készült interjú a Revista Luceafărul számára, https://luceafarul.net/irina-iosip-intotdeauna-mi-a-placut-sa-experimentez-domenii-noi-sa-produc-lucruri-cu-semnificatie-sa-las-urme-palpabile
Irina Iosip Fotók és pasztellképek, személyes archívum