Miként tudják a kisebbségek elkobozni a nemzeti szimbólumokat, kezdve az iskolákkal: Szlovákia esete Románia esetével szemben

Articol disponibil în: Magyar Română

A magyarság Szlovákia legjelentősebb etnikai kisebbsége. A 2011-es népszámláláskor 458.467 magyar nemzetiségű személyt (a teljes népesség 8,5%-a) tartottak nyilván, 508.714 fő (a lakosság 9,4%-a) vallotta anyanyelvének a magyart. A szlovákiai magyar közösségek főként az ország déli részén, a magyar határon találhatók. A magyar nyelvet itt széles körben beszélik, a kisebbségi nyelvek pedig társhivatalos státusszal rendelkeznek azokon a területeken, ahol a kisebbségi lakosság létszáma két egymást követő népszámlálás során eléri a törvényes 15%-os küszöböt.

Ezzel párhuzamosan a magyarok képviselik a legnagyobb etnikai kisebbséget Romániában. A 2011-es népszámláláskor 1.227.623 magyar nemzetiségűt tartottak nyilván Romániában, ami az ország lakosságának 6,1%-a. A legnagyobb közösségek az ország közepén és nyugati részén (Erdély) találhatók. Azokon a településeken, ahol egy bizonyos etnikai kisebbség a lakosság több mint 20%-át képviseli, az adott kisebbség nyelve használható a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban.

Tehát Szlovákia és Románia ebből a szempontból nagyon hasonló, de mégis vannak különbségek. Romániával ellentétben Szlovákia évek óta ellenzi a magyar közösség jogainak kiterjesztését. A Magyarország és Szlovákia közötti együttműködés és kétoldalú kapcsolatok különösen azután romlottak meg, hogy a magyar kormány 2010-ben elfogadta a magyar állampolgársági törvényt, amely lehetőséget biztosított a szlovákiai magyaroknak magyar állampolgárság megszerzésére, majd szavazati jogra a magyarországi választásokon. A szlovák kormány válaszul betiltotta a kettős állampolgárságot, amely helyzet az elmúlt években enyhült.

Románia ezzel szemben a magyarok által kért autonómia-igények folyamatos fenyegetése mellett különösen megengedőnek mutatkozott a kisebbségi közösség román társadalomba való integrációjában. Annyira megengedő, hogy az intézmények jó részét szó szerint elragadták a magyar vezetők, a legzavaróbb a székely zászlók jelensége, a magyar nyelv túlzott használata a közintézményekben és a kétnyelvű feliratok. Emellett sok esetben teljesen hiányzik a román zászló az úgynevezett Székelyföld kulcsfontosságú területein, ami új ürügy az etnikumok közötti konfliktusok szítására.

Romániában és Szlovákiában is engedélyezett a magyar nyelvű oktatás. Úgy tűnik azonban, hogy Szlovákiában nagyobb hangsúlyt fektetnek a nemzeti jelképek védelmére, a magyar elemeket minimálisra szorítják.

Íme, lentebb hogy fest két szlovákiai magyar tannyelvű iskola. Az iskolák épületén nincs Magyarország címere, csak a hivatalos tájékoztató táblácskák:

Ezzel szemben Magyarország címere felkerült a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium homlokzatára. Magyarország címerét 2011-ben restaurálták. Ez országos szintű vitákat váltott ki, Lia Olguța Vasilescu szenátor levélben fordult Daniel Funeriu oktatási miniszterhez, és magyarázatot kért. Azt válaszolta, hogy ezt helyesli, „homlokzati dísznek” nevezte a címert, amelyre nem vonatkoznak a külföldi országok jelképeit szabályozó törvények.

Szintén 2011-ben került Magyarország címere egy másik Hargita megyei iskola homlokzatára, szintén a román kormány jóváhagyásával: a csíkszeredai „Márton Áron” Főgimnáziumra.

Természetesen békés együttélési megoldásokat kell találni, és a kisebbségi közösségeknek részesülniük kell az anyanyelvükön való beszéd és tanulás alapjogából. Ez azonban nem jelenti az őket befogadó ország jelképeinek brutális elkobzását, az alkotmány által garantált szimbólumokat. Valahol lennie kell egy határnak, amely nem jelent támadást egy állam szuverenitása ellen.