„Fekete március” 1990- öt halott, több száz román és magyar sebesült

Articol disponibil în: Magyar Română

28 év telt el a marosvásárhelyi nemzetiségi súlyos összecsapás óta, amelyben öt ember vesztette életét, több száz embert megvertek és megsebesítettek, és a marosvásárhelyi nemzetiségi együttélés jelentősen megromlott egy időre.

1990 január 20-án az alábbi közlemény látott napvilágot: „A Nemzeti Felszabadító Front megyei és városi végrehajtó irodáinak képviselői, a Megyei Tanfelügyelőség, valamint az Alexandru Papiu Ilarian” és a „Bolyai Farkas” Líceumok vezetősége megvitatták a diákok és szülők javaslatainak megvalósítási lehetőségét. A következő döntés született: 1990 szeptember 1-jétől az „Alexandru Papiu Ilarian” Líceum román nyelvű, a „Bolyai Farkas” Líceum magyar nyelvű oktatással fog működni.

1990 február 10-én közel 100.000 magyar nemzetiségű személy egy csendes felvonuláson vett részt, kezükben egy könyvvel és egy gyertyával. A résztvevők a kolozsvári Bolyai Egyetem helyreállítását, a magyar tannyelvű iskolahálózat újraszervezését, a magyar nyelv használatának jogát, nemzetiségi minisztériumot, stb. kérték.

1990 március 15-én a jelentős magyar lakosságú településeken megünnepelték a Habsburg-ellenes 1848-as forradalom 142. évfordulóját. Magyar állami hivatalosságok is jelezték részvételi szándékukat ezeken az ünnepségeken, ugyanakkor a magyar hatóságok kérése az volt, hogy a bukaresti magyar nagykövet is vegyen részt az eseményeken.

A román hatóságok szerint ezeken az évfordulós eseményeken több erdélyi település, köztük Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen, magyar állampolgárok és romániai magyar etnikumú állampolgárok „kihívó módon magyar zászlókat és szimbólumokat tűztek ki, román feliratokat helyettesítettek és a román lakosságot uszították provokatív szólamokkal és dalokkal”.

1990 március 16-án a Rompres hírügynökség által közölt, a Cuvantul liber és Adevarul által átvett hír szerint a Tudor lakónegyedi 28-as gyógyszertár vezetője, Kormoczy asszony levette a gyógyszertár román feliratát és azt magyarra cserélte, ugyanakkor elutasította a román ajkú vásárlókat, akik ezért protestáltak. Este Nagy Sámuel egy román tüntetőkből álló oszlopba hajtott, megsebesítve 14 személyt.

Több száz román nemzetiségű személy gyűlt össze a gyógyszertár előtt és magyarellenes jelszavakat kiabáltak és letörölték a magyar feliratot. Később tettlegesen is bántalmazták a magyarokat. Ugyanazon a napon megvertek egy magyarországi riportercsoportot, akik megpróbálták lefilmezni az eseményeket. A rendőrség nagyon későn lépett közbe, amikor megérkeztek, akkor a riportereket bekísérték a rendőrségre.

Március 19- véres események

Március 19-e reggel nyolckor összeült a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa, a feladatkörök újabb meghatározására. Tíz órakor a román tüntetők Kincses Előd, Tőkés András és Király Károly lemondását követelték. Az egyetlen, aki akkor jelen volt Marosvásárhelyen az Kincses Előd volt. Délután, a tömeg, illetve a NEIT megyei képviselőinek nyomására Kincses Előd lemondott. 15 óra körül több mint 100 magyar gyűlt össze a pártok Bolyai utcai székhelye előtt (akkor több pártnak adott helyet az épület, ma a Fellebbviteli Bíróság). Kincsest szerették volna hivatalába visszahelyezni. Ezzel egyidőben Szászrégenből, Görgényhodákból, Tokából, Libánfalváról, stb. a románok buszokkal jöttek a Marosvásárhelyi Rádió székhelye felé. Ekkor 16 óra volt. A pártok székhelye elé érve összeverekedtek az ott álló magyarokkal.

Március 20-a reggelén a két tábor rendezte sorait és a város központjába mentek, hogy ott két spontán tüntetést tartsanak.

Dél körül több mint 10 ezer magyar gyűlt össze, beleértve a környékről is- Szovátáról, a Nyárádmentéről, Ákosfalváról, Nyárádszeredából, Nyárádremetéről érkezőket. A tömeg a Megyei Tanács épületétől az Avram Iancu szoborig terjedt. Másik oldalon 4000 román, beleértve a Szászrégenből, Görgényhodákból, Tokából, Libánfalváról jövő (hozott) embereket, akik a Megyei Tanács épülete és a Kistemplom közti területet foglalták el.

14 óra körül a prefektúra és a polgármesteri hivatal épületét elfoglalta az RMDSZ és a magyarok. Időközben a Marin Preda által vezetett önürítős teherautó a Kistemplom lépcsőin állt meg. A sofőrt kövekkel dobálták meg, mire elvesztette uralmát a jármű felett és kidöntött egy magasfeszültségű oszlopot, amelyik halálosan megsebesítette Teodor Rusu és Kiss Zoltán Dózsa György községi személyeket.

Több Nagyernyéről jövő, románokat szállító buszt megállítottak, felgyújtottak, utasaikat bántalmazták.

Másnap folytatódott a feszült helyzet. Ami addig csak körvonalazódott Marosvásárhely központjában, elkerülhetetlenné vált. A fegyvertelen milicisták kordonja nem tudta megállítani a magyarok és románok összetűzését. Az általános mészárlásra hasonlító konfliktus 16-17 óra körül tört ki. Harci eszközként Molotov koktélokat, botokat, villákat, vasgolyókat, fejszét, fémhegyű íjakat, Nindzsa kardokat használtak.

Egyetlen vitathatatlan igazság eddig a pontig az, hogy két ember megnyomorodott: március 19-én Sütő András egy sérülés következtében elveszti az egyik szemét, március 20-án pedig Mihaila Cofarut majdnem halálra verik.

Az összecsapás eredménye: 5 halott- 2 román, 3 magyar, és 278 sebesült; egy felgyújtott ortodox templom, az RMDSZ lerombolt helyi székháza.

A vizsgálat hivatalos eredménye a következő: 30 embert bepereltek és 21 másikat letartóztattak a nyomozás során – 12 romát, 8 magyart és egy románt. A bíróság több embert ítélt el: magyarokat (1) és romákat (7). Liviu Moica ügyész, aki foglalkozott ezzel az üggyel, néhány évvel később elmondta: „Kihallgattunk egy csomó áldozatot, tanút, de nem voltak elítéltek. 1-2 gyújtogató felakasztotta megát, 4-5 személy elmenekült Magyarországra. A különösen súlyos gyilkosságokkal foglalkozó dokumentumok AN-val (ismeretlen elkövetővel) maradtak. A tények nem évültek el, de nem hiszem, hogy bármit is tennének még az ügyben.”

A könyvek oldalain, valamint az on-line tárolt, mint például a wikipedia.org lapon található, a történelmi eseményt rögzítő sorok, talán következtetésként szolgálhatnak azok számára, akik az etnikumok közti gyűlöletet szítják azokon a helyeken, ahol élnek. Mind a románoknak, mind a magyaroknak elég intelligenciával kell rendelkezniük ahhoz, hogy tudatában legyenek, hogy az ilyen konfliktusok következtében csak ők a szenvedő alanyok- családjaik, barátaik és szomszédaik. mert a halál és a verés lelki és testi szenvedést okoz, amit minden ember elvenen érez, függetlenül attól, hogy milyen vér folyik az ereiben.

Mindig, akárcsak a múltban úgy ma is lesznek a környezetükre nézve pusztító ambíciókkal rendelkező emberek. Olyanok, akik nem haboznak legközelebbi embertársaikat sem feláldozni. Fontos, hogy a tömeg ezeket ne támogassa, ne hajtsa a malmukra vizet a jelen és a jövő nemzedék nyugalma érdekében. Ezeknek az embereknek nincs identitásuk, csak a magyar vagy román név alatt nyilvánulnak meg, nacionalista ideálok árnyékában, de tulajdonképpen nemzetük és saját maguk árulói.

A románom és magyarok közti nemzetiségi konfliktus sohasem számolódott fel teljesen, alkalmanként kisebb incidensekkel táplálták, amelyek szerencsére nem fajultak el. Fontos, hogy senki ne felejtse el, hogy volt egy „fekete március”, hogy hasonló események ne ismétlődjenek meg.