Acest site foloseste cookies. Continuarea navigarii pe acest site se considera acceptarea politicii de confidentialitate si protectia datelor. Click aici pentru detalii.

Csíkszeredai Régizene Fesztivál

 

Július 7-14 között folytatódik a Csíkszeredai Régizene Fesztivál története. Az esemény főszereplője Kájoni János és a Kájoni Kódex zenei szöveggyűjtemény kötet. A történet királyi és hercegi udvarokban, városokban és kastélyokban, templomokban és kúriákban játszódik.

Valószínűleg kevesen tudják, hogy a Csíkszeredai Régizene Fesztivál egy Kájoni Jánosnak (1629- 1687), erdélyi ferences szerzetes, népdalgyűjtő, zeneszerző, nyomdaalapító és a nevét viselő kódex szerzőjének dedikált kiállítás nyomán született. Idén van Kájoni születésének 390. évfordulója, így érthető, hogy ezt a 39. kiadást miért neki dedikálták a szervezők.

Kájoni János (románul Ioan Caianu) értékes zenei kéziratokat hagyott örökségül, legfontosabb közülük a Kájoni Kódex, amely európai zeneszerzők alkotásait és Erdélyre jellemző zenét tartalmaz, amelyet a magyar nemesség udvaraiban énekeltek. A Régizene Fesztivál felidézi annak a kornak az erdélyi zenei hangulatát, amikor a késői reneszánsz és a barokk harmonikusan együtt volt jelen.

Mint Filip Ignác Csaba a fesztivál művészeti igazgatója mondja, „a kódex bizonyíték arra, hogy Erdélyben már 400 évvel ezelőtt létezett egy pezsgő zenei élet, amely ötvözte a nyugati kulturált zenét az erdélyivel, illetve a művészek jelenlétére is utal, akik világszerte utazva stílusokat, eszméket, hitet terjesztettek.”

A stílus sokfélesége jelen van Kájoni összes gyűjteményében, amelyekben templomi énekeket, orgonaműveket, laikus dalokat és táncokat találunk. Mindez nem lenne nekünk, ha ez a szépet kedvelő, kiváló orgona építő és javító nem jegyezte volna le a helyi és európai (túlnyomórészt olasz és német) zeneszerzők műveit.

Ami azonban lenyűgöző ebben a 39. évadot megért történetben, az „a mi zenénk”, ahogy Filip Ignác Csaba a magyar nemesség zenéjét nevezi, „amelyet nem lehet európai értelemben barokk zenének minősíteni, és nem is népi zene”, hanem „az a sajátos zene, amely a magyar nemesség kultúrájának része” és „amely felbecsülhetetlen értéket jelent napjainkban is”.




Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.