Újabb próbálkozás az úzvölgyi temetőben elhantolt katonák romántalanítására

Articol disponibil în: Magyar Română

Az úzvölgyi katonatemetővel foglalkozó friss tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a román okmányokban név szerint is megemlített hét románnak tekintett, Úzvölgyén eltemetett katona közül három nem a román hadseregben szolgált, négyre vonatkozóan pedig egyelőre nem kerültek nyilvánosságra adatok, az MTI hírügynökségi iroda szerint.

Egy első világháborús katonatemető hányattatott utóélete című 27 oldalas tanulmány szerzője, Magyarosi Sándor hadtörténész, az írországi Maynooth University doktorandusa, A Nagy háború írásban és képekben blogon a nyilvánosságra hozott magyarországi és romániai forrásokat összevetve próbálta tisztázni, hogy kik nyugszanak az úzvölgyi katonai temetőben.

A romániai Hősök Emléke Országos Hivatal (ONCE) a június 12-én közzétett összegzésében arra a következtetésre jutott, hogy a temetőben nyolc ismert és három ismeretlen román katona nyugszik, az összegzéshez csatolt dokumentumokban azonban csak hét román katona neve szerepelt.

A hadtörténész szerint a román dokumentumokban név szerint megnevezett hét katona közül kettő a román források szerint is a magyar hadseregben szolgált, és egyiküket a magyar hatóságok magyarként vették nyilvántartásba. Egy románként megjelölt katona pedig oroszként szerepel a nyilvánosan elérhető magyar forrásokban. A tanulmány szerzője a nyilvános forrásokban nem talált arra vonatkozó adatokat, hogy a fennmaradó négy, románnak tekintett katona mely ország hadseregében harcolt.

A hadtörténész szerint további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy kiderüljön a magyar honvédségben szolgált, de a román hatóságok által románként nyilvántartásba vett katonák nemzetisége. Jogi szempontból azonban a 2003/379-es román törvény értelmében akkor is magyarnak kell tekinteni őket- állampolgárságuk és a hadsereg alapján, amelyben szolgáltak, ha biztos tudható lenne róluk, hogy román nemzetiségűek voltak.

A temető nemzetközi jellegét vizsgálva, a tanulmány rámutat, hogy az 1928- as szintézisben, a román hatóságok regisztrálták 955 katona nemzetiségét/ állampolgárságát, 794-et közülük magyarként azonosítottak. Ily módon, román források szerint a temetőben nyugvó katonáknak valóban 83%-a magyar nemzetiségű. A tanulmány a két világháború közötti csendőrségi forrást idéz, mely szerint a két olasz katona földi maradványait kihantolták az úzvölgyi katonai temetőből és egy másik temetőbe vitték.

A tanulmány végén a szerző javasolja, hogy az efféle helyzetek kezelésére modellként vegyék a nyugat-európai példát, ahol az egykori ütközetek helyszíneit a hadszíntérturizmus szempontjait figyelembe véve rendezték el, és a megemlékezések ma már az egykori ellenfelek közti megbékélést szolgálják.

Az úzvölgyi katonatemető ügye azután került a figyelem középpontjába, miután a Bákó megyei dormánfalvi polgármesteri hivatal egy román parcellát rendezett be és 50 betonkeresztet emelt ismeretlen román katonáknak, részben meg nem jelölt magyar katonasírok fölé. Addig a magyar haditemetőnek tartott sírkertet Csíkszentmárton község gondozta. Úgy Dormánfalva, mint Csíkszentmárton a magáénak tekinti az elnéptelenedett Úzvölgye azon területét, ahol a temető fekszik.