Fájó szívvel búcsúzunk Solomon Adriantól, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége volt elnökétől, aki tragikus hirtelenséggel hunyt el 2017. január 29 – én. Az MCsMSz jelenlegi és korábbi munkatársai nevében is részvétünket fejezzük ki, felesége és három gyermeke fájdalmában osztozunk.

Solomon Adriant a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége saját halottjának tekinti.

Temetése február 4-én, szombaton lesz Lujzikalagorban. A szertartás 10 órától engesztelő szentmisével kezdődik a római katolikus templomban.

Méltatás

Solomon Adrian 1969. március 4-én született Bákóban, lujzikalagori család hatodik gyermekeként. Tanulmányait szülőfalujában, majd Bákóban végezte román nyelven. A főiskolát Budapesten végezte. Közgazdászként próbált elhelyezkedni, családot alapított, próbálta megtalálni hivatását, helyét a világban. 2005-ben családjával hazatértek Csángóföldre és munkát vállaltak a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége keretében. 2007. április 21-én az MCsMSz közgyűlése elnökké választotta, ezt követően pedig három alkalommal is újraválasztották ebbe a tisztségbe. 2014. augusztus 29-ig viselte ezt a felelősséget. Vezetése alatt az MCsMSz keretében működő programok bővítése mellett sikerült megteremteni azok stabilitását, szakmai hátterét, személyi feltételeit. Solomon Adrian legfőbb érdeme, hogy minden nehézség ellenére meg tudta teremteni azt az összetartó keretet, egy olyan befogadó szervezetet, amely nagyra nőtt, de mégis barátságos maradt, a baráti társaság kereteit túllépve ugyanakkor szakmailag is kifogásolhatatlan, minőségi intézménnyé növekedett. Életpályája azt bizonyítja, hogy Solomon Adrian a moldvai magyarság egyik legaktívabb értelmiségi alakja volt, aki rengeteget tett a magyarság megmaradásáért, azért, hogy ne csak három gyermeke beszélhesse őseink nyelvét a Kárpátoktól keletre, hanem egész közössége a jövőben is.

2010-ben így vallott munkájáról, hivatásáról:

„Jó néhány éve nemcsak munkám van, hanem hivatásom is. Tudom, nagy szavak ezek, de azért merek bátran írni, mert olyan emberekhez szólok, akik meg akarnak érteni, és elvárják, hogy őszinte legyek, azért, hogy igazán megismerjenek. … Kedves Kollégák! Nem lennék ilyen bátor a kijelentésekkel, ha nem látnám bennetek ugyanazt az elszántságot. Ez nem egyszerű munkahely, hanem hivatás is. S ha nem így van, akkor nem ismerjük elég jól egymást. A feladat alól nem bújhatunk ki, s ha egyet megoldottunk, van másik kettő, ami megoldásra vár, s aki jól végzi a munkáját, annak egyre csak több feladata akad. Az emberek hajlandóak arra, hogy egy személyre rójanak mindent. Legyen szó akár feladatokról, akár elismerésről. Én sem az egyiket, sem a másikat nem akarom. Azt akarom, hogy közösen viseljünk mindent. … Büszke vagyok arra, hogy felül tudtam emelkedni sértődéseken, nehézségeken, és élére álltam a Szövetségnek. Azt kérem tőletek, tegyetek meg mindent, hogy a „gyereket” küldhessük egyetemre. Olyan feladat ez, ami meghaladja a tanári feladatokat. Alakítói vagyunk egy közösségnek. Ne okozzunk csalódást!”

Solomon Adrián

MCsMSz elnök

Nekünk sosem okoztál csalódást, szavaid úgy maradnak meg bennünk, úgy igyekszünk cselekedni, hogy mi se okozzunk Neked.

Isten veled Adrian!