Haáz Sándort hargita Megyéért Díjjal tüntette ki Hargita megye Tanácsa

Articol disponibil în: Magyar Română

Haáz Sándort, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia karvezetőjét tüntette ki idén legrangosabb díjával, a Hargita Megyéért Díjjal Hargita Megye Tanácsa. A díjat május 25-én a székelyudvarhelyi művelődési ház koncerttermében megtartott dísztanácsülésen nyújtották át. Hargita Megye Tanácsa büszke a megye kiemelkedő személyiségeire, a Hargita Megyéért Díjat évente egy alkalommal azoknak a személyeknek adományozza, akik kiemelkedő tevékenységükkel, helyi és országos szinten egyaránt, hozzájárultak a megye jó hírének öregbítéséhez.

Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának alelnöke köszöntötte a jelenlevőket, és megnyitotta a dísztanácsülést. Hargita Megye Tanácsa a Hargita Megyéért Díjjal példát kíván mutatni a közösségeknek, hogy azokat, akik tesznek a közösségért, megfelelően meg kell becsülni és elismerni őket.

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke üdvözölte a jelen levő korábbi díjazottakat. „Vannak személyek, akik a térség, a szépség és kultúra nagyköveteivé váltak megvalósított tevékenységük által. Közéjük tartozik Haáz Sándor és megtisztelő számomra, hogy  a korábbi megyei tanácsos munkájával számos fiatalt kalauzolt, tanácsolt álmaik megvalósítása útján”, mondta Borboly Csaba.

A díjat a megyeelnök, valamint a megyei tanács két alelnöke adta át, az ünnepelt beszédében kijelentette, hogy megtiszteltetésnek érzi a jelölést és elődei meghatározó szerepére utalt, amellyel a zenei pálya felé terelték. Elmondta szerencsésnek érzi magát, mert pályafutásának egy részét a közösség támogatásának is köszönheti. Köszönetét fejezte ki és arra bíztatta a jelenlevőket, hogy építsék be mindennapi életükbe a zenét.

Haáz Sándor tevékenysége Néri Szent Fülöpéhez hasonlítható: maga köré gyűjtötte a fiatalokat, elültette szívükbe a szép szeretetét, közösségéé alakította őket. és mindezt nagyon humorosan tette. Népszerűsége kitartó munka eredménye, a következetességé és nem utolsósorban a fülöpi erénynek: a humornak és élénkségnek köszönhető.

Haáz Sándornak nem volt könnyű egy olyan családban felnőnie, ahol nagyapja és apja oly sokat tettek a közösségért. A szepesbélai születésű Haáz Rezső nagyapa az ország egyik végéből a másikba költözve Székelyudvarhelyen találta meg életútját. Széleskörű tevékenységet folytatott mint rajztanár és etnográfus, munkája gyümölcse a nevét viselő városi múzeum. Apja, Haáz Sándor ugyancsak rajztanár és etnográfus volt, a népi táncok jó ismerője, koreográfusként nevéhez fűződik a Maros Hivatásos Művészegyüttes szervezése. Ilyen örökséggel kezdte karrierjét Haáz Sándor zenetanár 1978- ban. Marosvásárhely és Székelyudvarhely után Szentegyháza lett harmadik otthona. Először kórust alapított és egy kisebb zenekart. A két csoport 35 évvel ezelőtti egyesítéséből jött létre a Gyermekfilharmónia. Guttman Mihály, az erdélyi kórusmozgalom jeles alakja varázslónak nevezte fiatal kollégáját, „aki nem tesz egyebet, mint a zene erejével tanít és oktat”.

De a filharmónia nem minden. A közösség tagjainak zene- és dalszeretete egy fúvószenekar létrehozásához vezetett, zenésztáborok szervezéséhez, fúvós táborokba küldte a gyerekeket, népdal versenyeket szervezett, kottákat adott ki. Továbbá megalapította a zene szállodát és a lehetetlent is megpróbálta: évente országos és Európa, sőt még távolabbi turnékat is szervezett 150 tagú filharmóniának.

Régebben az önkéntes tűzoltók háza kapuján egy táblácska hirdette, hogy az illető milyen szerszámmal vesz részt a tűzoltásban, ha szól a riadó. Szentegyháza kapuin időnként kis csillagok jelennek meg, amelyek azt hirdetik, hogy az ott lakók valamelyike a filharmónia volt vagy jelenlegi tagja. A filharmónia tagsága apáról fiúra száll. Haáz Sándor neve ma már fogalom, akárcsak a Gyermekfilharmónia megnevezés. A kettő pedig végérvényesen összefonódott. Mert Haáz Sándor és a filharmónia egy és oszthatatlan, a kettő együtt pedig nem más, mint a megtestesült zene: ártatlan gyermekek hangján megszólaló, ajkán felcsendülő mennyei muzsika kíséretében, amely egyszerűségében nagyszerű. Az angyali kórust hallgatva a nagyszülők szeme megtelik könnyekkel.

Haáz Sándornak sikerült a gyakorlatban megvalósítania amit József Attila Születésnapomra című versében leírt: „Én egész népemet fogom/ nem középiskolás fokon/ taní-/tani! a zenét a legtöbb iskolában haszontalan tantárgyként kezelik, egy órának, amely alatt a diák megpihenhet egy matek és egy román óra között, tanulmányaik végeztével a legelemibb zenei fogalommal sem rendelkeznek. Felfogásukban a klasszikus zene egy úri hóbort, a kottaolvasás fura emberek fura elfoglaltsága. Mindazonáltal Szentegyházán 1982-től az általános iskola majdnem minden diákja megtanult kottát olvasni, énekelni vagy valamilyen hangszeren játszani. Az első kis tanítványok mára már szülők, gyermekeik Haáz Sándor karmesteri pálcája alatt tanulják a hegedűhúrok lefogását, igazítják szájukat a fúvós hangszerekhez, hangszálaikat az énekléshez. És mindez idő alatt lelkük szebb lesz, megtelik zenével.

A Hargita Megyéért Díjat a XIII. Hargitai Megyenapok rendezvénysorozat keretében megtartott dísztanácsülésen nyújtották át. Az esemény ünnepélyes hangulatát a székelyudvarhelyi Quartetto vonósnégyes előadása biztosította.