Ismét áldozatnak akarják feltüntetni magukat Hargita Megye tanácsának képviselői, egy törvénysértő megyecímert javasolva

Articol disponibil în: Magyar Română

A napokban Hargita Megye Tanácsa „csendben” elfogadta a 271-es számú határozattervezetet Hargita megye címerprojektjének elfogadásáról.

„Csendben” mondjuk, mert megyecímer elfogadása nem mindennap történik, a Hargita megyei intézmény valamennyi hazai és határon túli partnerével való kapcsolattartásban kerül felhasználásra, függetlenül attól, hogy más közintézményről vagy jogi vagy természetes személyről van szó.

Amit próbálunk hangsúlyozni, az a bizarr mód, ahogyan Hargita Megye Tanácsának vezetése kezelni látszik az ügyet, jól tudva, hogy a megyezászló hasonló projektjét végül elutasították.

Azt még nem tudjuk, hogy követték-e az előírt törvényes eljárást, de az biztos, hogy a címerkészítéssel foglalkozó bizottság tevékenysége rendkívül átláthatatlanul működött. Az eredmény egy címer, amely nem tartalmaz utalást a megyei román közösségre, mintha nem is létezne, az egyetlen erre irányuló felhívás július 8-án, az „Informația Harghitei”-ben jelent meg, amikor az érintettek „10 napon belül javaslatokat, észrevételeket vagy véleményt küldhettek a vita tárgyát képező határozattervezetre…”.

Tehát az esetleges érdeklődőknek el kellett volna olvasniuk, és mindenekelőtt meg kellett volna érteniük, mire vonatkozik ez a közlemény, hogy 10 napon belül javaslatot tegyenek, mivel a megyei tanács csapata valószínűleg több éve dolgozik ezen.

Kiemeljük Hargita Megye Tanácsa vezetésének egyáltalán nem elegáns gesztusát, amely ismét erőlteti a román állami intézmény címerének elfogadását, amelyből hiányzik a román közösség reprezentatív jelképe.

Az említett lépésekkel párhuzamosan Borboly Csaba úr konferenciákat is szervez, mint például a szeptember 12-i „Cirkusz helyett keressünk megoldásokat a békés együttélésre” címmel.

Hargita Megye Tanácsának elnöke egyrészt a „békés együttélés” támogatását kéri, másrészt teljesen kizárja a románokat egy olyan projektből, amelynek pontosan ezt a „jó együttélést” kellene kifejeznie.

Több őszinteséget és kevesebb populizmust javaslunk a megyei tanács tisztségviselőinek, ha valóban harmonizálni akarják a közösségi kapcsolatokat. Kár lenne elmulasztani néhány konkrét lépés megtételét ebbe az irányba, főleg, hogy etnikai hovatartozástól függetlenül rendkívül bonyolult idők várnak a közeljövőben a teljes lakosságra.

Megelégedéssel értesültem, hogy a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Polgári Fórumának munkálatain is szóba került a címerkérdés, ahol úgy döntöttek, hogy a megyei tanács határozata ellen fellebbeznek a prefektus intézményéhez annak érdekében, hogy törölje azt.

Meggyőződésünk, hogy megközelítésüket siker koronázza majd, mert Borboly Csabát idézve „fontos a szélesebb körű megbeszélés, és én arra hajlok, hogy megoldást találjunk, és ne cirkuszoljunk”.

I.R.