Lebontották az úzvölgyi temetőben a román hősök sírkeresztjeit

Articol disponibil în: Magyar Română

Tegnap éjjel lebontották a román hősök 50 keresztjét és az emlékművet az úzvölgyi temetőben. A drasztikus intézkedésre a bákói fellebbviteli bíróság 2023 februárjában hozott jogerős ítélete után került sor, amely visszavonta a temetőben lévő román parcella építési engedélyét, és elrendelte az illegálisan épített keresztek lebontását.

Ez a törvényes döntés egy sor ellentmondásos események sorozatát követi. 2019 márciusában Dormánfalva Helyi Tanácsa a város közterületévé tette az Úzvölgyében található katonai temetőt, áprilisban pedig önkényesen román parcellát létesített ebben a Hargita és Bákó megye határán található temetőben. A temetőt addig Csíkszentmárton község gondozta. A magyar közösség magyar katonai temetkezési helynek tekinti a temetőt.

Bár a bákói bíróság csak a jogi szempontokat vette figyelembe, ez az ítélet elégedetlenségi hullámokat és etnikumok közötti feszültségeket váltott ki. Sokan azzal érvelnek, hogy ez a döntés nem veszi figyelembe az embereket, a történelmi környezetet, a vallási szokásokat, és nem hoz semmilyen hasznot a társadalomnak. A katonai keresztek lebontását sokan olyan radikális intézkedésnek tekintik, amely nem képviseli az igazság, az igazságosság, a tolerancia és a romániai etnikai, kulturális és történelmi sokszínűség elfogadásának értékeit. Egy olyan időszakban, amikor a nemzeti kohézió erősítésére törekednek, az ilyen döntések csak elmélyítik a megosztottságot és feszültséget okoznak a különböző közösségek között.

Az új tervek szerint az úzvölgyi temetőben csak az Európai Unió és Románia zászlói maradnak, míg az emlékművet Dormánfalvára, a kereszteket pedig a bákói Hősök Temetőjébe helyezik át.

A keresztek lebontása és eltávolítása az úzvölgyi temetőből olyan akció, amely megmarad a kollektív emlékezetben, és következményei lesznek a románok és a magyarok kapcsolatában. Egy olyan társadalomban, ahol a sokszínűséget értékelni kellen és tiszteletben kellene tartani, sajnálatos, hogy az egyoldalú döntések felerősíthetik a feszültségeket és a megosztottságot. A párbeszéd és a kölcsönös megértés ösztönzése helyett úgy tűnik, hogy egy olyan világ felé haladunk, ahol az intolerancia és a mások identitása iránti tiszteletlenség válik normává.

Ez a vita még nem ért véget, és az érintett közösségek közötti kapcsolatok jövője továbbra is bizonytalan. Kérdés, hogy a történelmi, etnikai és kulturális különbségek ellenére is lehet-e olyan megoldásokat találni, amelyek elősegítik a harmóniát és a megértést.