„Magyar Bukarest. Egy szórvány története”- Kiállítás Csíkszeredában, megtekinthető november 12-ig

Articol disponibil în: Magyar Română

A „Magyar Bukarest. Egy szórvány története” című kiállításon, amely Bukarest Városi Múzeumának projektje, melynek a Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeuma ad otthont a csíkszeredai Olt és Felső Maros Múzeum helységeiben, kurátor Dr. Adrian Majuru, több környezetben és különböző technikával készült magasszintű művészetet láthatunk. A kiállított művek többsége a grafika területéhez tartozik, litográfiai és kromolitográfiai technikával készült.

A litográfia (gr. λίθος – litos, „kő”; γράφω – grafein, „írni”) vagy kőnyomtatás síknyomtatás elvén alapuló grafikai eljárás, egykor a nyomdatechnika egyik legfontosabb eljárása. Az így előállított nyomatot is litográfiának vagy kőnyomatnak nevezzük.

A litográfia technikája, amelyet Aloys Senefelder német színész és drámaíró talált fel és szabadalmaztatott 1798-ban, a kémia egyik alapelvén alapul: az olajos, zsíros anyagok és a víz kölcsönös taszításának elvén. Egy simára csiszolt porózus kőlapra, többnyire mészkőlapra speciális, koromból és zsírból készült litográfiai krétával rajzolnak. Ez a kőrajz. A kőlapot megnedvesítik, majd olajos nyomdafestéket raknak rá, ami a rajz vonalain megtapad, a kőlap nedves részein viszont nem, így az odakerült festék egyszerűen eltávolítható. A nyomtatásra szánt papírlapot a kőlapra helyezik, majd hozzápréselik. A nagy nyomásra az olajos részek átadják a festéket, így jön létre a litográfia. A litográfia elve többek között a nyomtatásban használt komplex eljárásokká fejlődött. Az ofszet litográfia például az újságok nyomtatására használt eljárás.

A nyomtatás létezésének korai bizonyítékai a babilóniai és sumér királyok templomaiból és palotáiból származnak. A legkorábbi nyomtatási technikák rögzített fadarabokat használtak, és már a Kr. u. 7. században is használatban voltak. A mai koreai Pulguksa buddhista templomban található egy papírtekercs, amelyre különböző buddhista szövegeket írtak a 7. századból. A japán Nara templomban különböző más nyomtatott tekercsek találhatók.

Johann Gutenberg 1450-ben összeállt Johann Fusttal és Peter Schofferrel, és közösen kidolgozták a könyvek tömeggyártásának módszereit, ami a nyomtatott szövegek számának hatalmas növekedéséhez vezetett Európában. 1455-ben megjelent „Gutenberg Bibliája” az első tömeggyártott műve.

1889-ben Hippolyte Marinoni a párizsi kiállításon mutatta be találmányát, amely egy rotációs présen lévő papírtekercset használt a szöveg és a kép mindkét oldalra történő nyomtatásához. Az eljárást rotációs mélynyomásnak nevezték el, és újságok nyomtatására használták.

Kiállított művek

Carol Popp de Szathmári, „Olteancă din Romanați”, 1876-1884, kromolitográfia kartonra, népviseleti tanulmány (1. kép);

Drocsay Imre, „Lány és madarak”, litográfia kartonra, néprajzi témájú (F2);

Drocsay Imre, „Szárnyak”, litográfia kartonra, a repülés allegóriája (F3);

Litográfia, XIX.sz. – „Magyarok népviseletben”, tanulmány a korabeli viseletről (F4);

Kromolitográfia, XIX. század – „Magyar disznópásztor Szatmár vármegyéből”, tanulmány az öltözködésről (F4);

Kromolitográfia, XIX. század – „Magyar férfi”, ruházati tanulmány (F4);

Kromolitográfia, XIX. század – „Magyar nő”, ruhatanulmány (F4).

A budapesti Madách Színház művészeti körútjának plakátja (F5);

Hangversenytermi műsorfüzete – Pro-Arte, Dalles terem, Liszt Ferenc, 1933. január 14. (F6);

Hangversenytermi műsorfüzet – Egyházi hangverseny, Liszt Ferenc, 1929. április 14. (F6).

A kiállításon a képzőművészet kategóriából számos kiemelkedő kulturális darabok szerepelnek, köztük a Bukaresti Művészeti Galéria és a „Frederic Storck és Cecilia Cuțescu-Storck” Múzeum hagyatékából származó Carol Popp de Szathmári és a csíkszeredai származású Drócsay Imre által szignált művek, dr. Nicolae Minovici gyűjteményéből származó Hargita- Kovászna néprajzi területi XIX. századi díszkerámiák, XIX-XX. századi fényképek, amelyek a bukaresti „Marie Szollosy” műhelyben készültek, valamint a „Victor Babeș” Múzeum gyűjteményéből származó kiadatlan dokumentumok, amelyek a neves tudós tevékenységének egyes aspektusairól tanúskodnak. A projekt videóintervenciókat is tartalmaz – Barabás Miklós festőművész és Liszt Ferenc zongoraművész és zeneszerző személyiségéről szóló riportokat, amelyek bukaresti munkásságuk visszhangjait mutatják be.

A kiállítás festőkről, zenészekről, tudósokról és hétköznapi emberekről, a sajtóról, az iskoláról, a közösségről, az egyházról és a különböző történelmi és társadalmi összefüggésekről mesél.

• szöveg és fotók: Cosmina Marcela Oltean