Mikor mindenki hibás azért, hogy te nem végezted el a saját feladatod: az RMPSZ és az elkötelezettség hiánya a magyar gyermekek oktatásában

Articol disponibil în: Magyar Română

Egy Erdélyben, a magyar testvérektől hallott mondás így szól: „Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy!”

A magyarok által többségben lakott területeken 30 éve állandósult egy társadalmi jelenség, kb. amióta az RMDSZ úgy döntött, hogy egészségesebb az iskolai szegregáció, mint a kölcsönös megismerés: a romániai magyarok román nyelvtudása egyre gyengébb. Ez az általuk sűrűn lakott területeken mutatkozott meg a legvilágosabban, ahol ez ürügy volt a vegyes (két tannyelvű) iskolák megszüntetésére, esetenként ún. összevonás révén, kizárólag magyar tannyelvű iskola létrehozásával, évről évre kevesebb román nyelvű osztállyal, mindaddig, míg ezek teljesen eltűntek.

Mi a tényleges helyzet?

A Romániai Magyar Pedagógusok Szakszervezete évente rámutat a magyar tanulók román nyelvvizsgán, országos teszteken és érettségin elért gyenge eredményeinek problémájára, mindig másokat hibáztatva, és nem azokat, akik megakadályozzák a magyar gyermekek hozzáférését a román nyelvtudáshoz. Idén az RMPSZ rámutat, hogy a magyar diákok kevesebb, mint 40% -a ért el átmenő jegyet  a román nyelvvizsgán az országos képességvizsgán, és gyökeres változtatásra szólít fel a tanítási módszerben. A nyolcadikosok által idén elért nagyon rossz eredmények arra késztették a magyar tanárokat, hogy ismét hibáztassanak valakit, minthogy a tükörben keressék a hibást.

Az elmúlt években az RMDSZ összes kérése teljesült a magyar nyelvű oktatás területén: az iskolai tanterv megváltoztatása az idén képességvizsgázó tanulók számára nyolc éve, 2013-ban kezdődött, és nem négy éve, ahogy azt az RMPSZ közleménye állítja, speciális tankönyvek, még az is, hogy a román nyelvórákat olyan tanárik tartják, akik nem a román nyelvre szakosodtak. Semmi sem elég, hogy a magyar tanárok beismerjék a nyilvánvalót, nevezetesen azt, hogy éppen ők szabotálják a munkájukat és közösségüket. Jelenleg az RMDSZ a modern nyelvekre jellemző oktatási módszerek elfogadását kéri, egyidejűleg a magyar tagozaton román nyelvet oktató tanárok speciális szakmai képzésével.

Ha az RMPSZ tagjai nem emlékszenek, emlékeztetjük őket arra, hogy 2018-ban nem értettek egyet egy olyan törvénymódosítással, amely támogatta a román nyelv és irodalom oktatását a nemzeti kisebbségi nyelveken tanított osztályokban, szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező tanárok által. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsa elnökének nyilvános nyilatkozatai nyomán, aki azt állította, hogy az Oktatási Minisztérium semmit sem tesz azért, hogy a magyar diákok románul tanuljanak, módosították a törvényt. Következmény? Az RMDSZ nem evett fokhagymát, a szája sem szaglott, Valentin Popa akkori oktatási miniszter lemondott.

A magyar tanárok akkori érvelése az volt, hogy „feltételezhető volt, hogy azok a tanárok, akik olyan osztályokban dolgoznak, ahol a nemzeti kisebbségek nyelvén tanítanak, nem rendelkeznek a megfelelő nyelvi és szakmai készségekkel a román nyelv tanításához”. Lám, hogy a valóság pontosan ezt bizonyította!

Ki a hibás?

De hol vannak az elakadások a rendszerben? Ki felelős a helyzet orvoslásáért, tekintettel arra, hogy a tanárok megmutatják nekünk, hogy létezik akarat és kezdeményezés a részükről?

De azoknak, akik ujjal mutogatnak, dühösen kiabálva, hogy „az állam nem tesz semmit”, először meg kell érteniük, hogy az államot emberek képviselik. Világosabban, ebben a helyzetben az Oktatási Minisztérium szintjén van egy kisebbségi nyelvű oktatási osztály, amelyet ma Kallós Zoltán vezet, amelynek számos szakembert kellene koordinálnia az oktatási folyamat optimalizálásához szükséges összes anyag és eszköz kidolgozásában. De mit látunk? Évekig, vagy másként számolva – a magyar diákok generációi óta – ennek az osztálynak az élére az RMDSZ képviselőit nevezik ki, akik számára a párt politikája – oktatási szegregáció (de kulturális, adminisztratív, társadalmi, stb.) Is fontosabb, mint annak a közösségnek a jóléte, ahonnan ők maguk származnak, bizonyítva, hogy az elveket könnyen elfelejtik, a politikai ígéretek tükrében. Hasonlóképpen a Hargita Megyei Tanfelügyelőséget, amelyet szintén az RMDSZ egyik tagja, Demeter Levente vezet, úgy tűnik, nem nagyon érdekli az, hogy a magyar gyerekek megtanulják a román nyelvet, sokkal inkább az, hogy a tanfelügyelőség mindig tisztán jöjjön ki ebből az örökös problémából.

Voltak olyan kezdeményezések is a többségében magyar lakosságú területeken a helyi hatóságok és civil szervezetek részéről, tanítani a gyerekeknek a multikulturalizmus gazdagságáról, mindkét nyelv ismeretének előnyeiről, arról, hogy az emberiséget nem kellene elválasztania a nyelvi akadályoknak, és ezek a kezdeményezések nagyon sikeresek voltak.

Valójában mindannyian látjuk, hogy az erdélyi magyar politikusok nagyon jól beszélnek románul, ami azt jelzi, hogy megértették, hogy ez itt a siker kulcsa.

A román nyelv ismerete jog, nem kötelesség!

Nem titok, hogy a román nyelvvizsga az országos vizsgákon valódi kihívást jelent mind a magyar diákok, mind az őket oktató tanárok számára. És ez azért van, mert a tanárok egy részének állítása szerint a román nyelv tanítása a magyar tagozaton nehéz, így a diákok ahelyett, hogy kedvelnék a tantárgyat, elkezdik tehernek tekinteni. És ez nemzedékről nemzedékre öröklődik, a mai diákok a holnap szülői lesznek, akik képtelenek megmagyarázni saját gyermekeiknek a román nyelv néhány alapvető fogalmát.

És ha ennek az ismeretnek az alapja nem jön létre az általános iskolában, a gyerekek a középiskolába kerülnek, ellenszenvvel az ország nyelve iránt, ahol élnek, és ezzel megalapozzák a jövőbeni állampolgárok egy olyan generációját, akik szerint az állam nyelvének ismerete nem jog, hanem a gyengeség bizonyítéka, mintha engedtek volna az őket elnyomók ​​nyomásának, aki arra kényszerítette őket, hogy másként kommunikáljanak, mint az anyanyelvükön.

D.E.