Nagy kortárs művészek, a Megyeháza Galéria vásznain: Mircia Dumitrescu akadémikus és Dr. Florina Breazu
Articol disponibil în:
Magyar 
Română
A minap nyílt meg a FREE Camp című kiállítás, amely az azonos nevű, immár 20. alkalommal megrendezett Nemzetközi Képzőművészeti Műhely eredménye. Egy jubileumi kiadás, amelyről Botár László képzőművész és kurátor elmondta, hogy annak a két évtizedes tevékenység „megkoronázásának” tekinthető, amelynek során megannyi művészeti találkozásra került sor – generációk, nemzetiségek, művészeti stílusok és technikák, eszme- és tapasztalatcserék között, amelyek célja az alkotás szabadságáról, a formáról, a formátlanságról, a színről vagy a színtelenségről való beszéd volt.
Az évek során a FREE Camp táborok több mint 100 képzőművészt hoztak össze 16 országból. A mostani kiadásban 5 ország 10 művészével találkozunk, akik mindannyian saját látásmóddal és univerzummal rendelkeznek. A korábbi kiadásokhoz hasonlóan a kiállítóteret a vibráló színek uralják, amelyek a vitalitás és a szabadság kifejeződéseivé válnak. Az itt felfedezett két különleges művészeti esetre fogok kitérni: Mircia Dumitrescu és Florina Breazu.
Mircia Dumitrescu, a vizuális művészet és az irodalom között
Mircia Dumitrescu (szül. 1941, Căscioarele, Călărași), Románia egyik legjelentősebb kortárs művésze, grafikus, grafikus-illusztrátor, festő és szobrász, a képzőművészet doktora, a Román Képzőművészek Szövetségének tagja, a konstancai „Ovidius” Egyetem Doctor Honoris Causa és a Iași-i „George Enescu” Nemzeti Művészeti Egyetem Doctor Honoris Causa fokozatú tagja.
2007-ben az „Irodalom” kategóriában a Kulturális Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, 2002-ben pedig ugyanezt a kitüntetést kapta meg „Képzőművészet” kategóriában. 2013 áprilisában a Román Akadémia levelező tagjává választották a művészetek, építészet és audiovizuális szekcióban.
A művész mindig is különös vonzalmat érzett az irodalom iránt. A Nichita Stănescu költő közeli barátjaként ismert Mircia Dumitrescu, akit minden alkalommal idéz, és aki egy dekalógust szentelt neki, szellemileg és ideológiailag is nagyon közel került Eminescu világához, különösen azután, hogy részt vett a nagy költő műveinek digitalizálására irányuló nagyszabású projektben.
Eugenia Voda megjegyezte: „Ön az az ember, aki a legtöbb időt töltötte Eminescu írásainak társaságában, egészen szó szerint… Félelmetes művet alkotott…”. (Profesionistii, 2021. január)
„Számomra az olvasás, a kultúra közelsége egy építés volt. Egyébként mit tegyen a művész? Meditáljon a létezésen. Szerintem minden férfi ugyanazt csinálja. És egy művésznél ott van a nyelvezet és a forma problémája. Tehát ezeknek a dolgoknak össze kell kapcsolódniuk. (…)” – hangsúlyozta a művész a Radio Romania Culturalnak adott interjújában (2023. december 21.).
Ez a különleges kötődés az irodalomhoz azt jelenti, hogy ma a művész műhelye a Román Irodalmi Nemzeti Múzeum épületében található, ahová bevallása szerint nagy szeretettel jár és dolgozik, barátokkal körülvéve.
A művészeti útról
Első egyéni kiállítását 1973-ban mutatta be, majd 35 év szünetet tartott sokak megdöbbenésére. 2008-ban, 2012-ben, 2017-ben is kiállított, „2021-ben makacs voltam, és négy kiállítást csaptam le egyszerre” – viccelődött a művész. Erről a csökkentett közszereplésről elmondja, hogy számára ez teljesen természetesnek tűnik, mert a művésznek nem kell rohannia, hogy megmutassa alkotásait, és ha ritkán mutatja meg, az nem jelenti azt, hogy nem dolgozik. „Számomra a kiállítás egy precíz konstrukció, ami lezár egy megközelítést.”
Groteszk karakterű illusztrációiról a következőket mondta: „Nem szeretem, ha a falakon lógnak a művek. Szeretem, ha egy mű közvetít valamit, és olyan, mint egy regény vagy egy vers” – párbeszéd Eugenia Vodă-val (Profesionistii, 2021. január).
A közelmúlt román művészetének fejlődésével kapcsolatban kijelenti, hogy „(…) a szellemi cenzúra miatt annyira vágytunk a szinkronizálásra a nyugati művészettel, hogy elkezdtük elveszíteni nemzeti pillérünket. Sokszor az a vágy, hogy szinkronban legyünk, egyenlőek legyünk, örvénybe vitt minket.” (idem)
A mester Hargita megyén való áthaladásának egyik szép jele a Lázár-kastély bástyáját illusztráló grafikai alkotás. A „Lăzarea” alkotás színes ceruzákkal és festékszóróval papírra 1980-ban, a Lázár-kastélyban található alkotótábor keretein belül készült, amely tábor később a csíkszeredai FREE Camp formáját öltötte fel (ez az alkotás nem szerepel az aktuális kiállításon).
Florina Breazu – szín, harmónia, antianyag
Nagy kortárs művészek, a Megyeháza Galéria vásznain: Mircia Dumitrescu akadémikus és Dr. Florina Breazu
A minap nyílt meg a FREE Camp című kiállítás, amely az azonos nevű, immár 20. alkalommal megrendezett Nemzetközi Képzőművészeti Műhely eredménye. Egy jubileumi kiadás, amelyről Botár László képzőművész és kurátor elmondta, hogy annak a két évtizedes tevékenység „megkoronázásának” tekinthető, amelynek során megannyi művészeti találkozásra került sor – generációk, nemzetiségek, művészeti stílusok és technikák, eszme- és tapasztalatcserék között, amelyek célja az alkotás szabadságáról, a formáról, a formátlanságról, a színről vagy a színtelenségről való beszéd volt.
Az évek során a FREE Camp táborok több mint 100 képzőművészt hoztak össze 16 országból. A mostani kiadásban 5 ország 10 művészével találkozunk, akik mindannyian saját látásmóddal és univerzummal rendelkeznek. A korábbi kiadásokhoz hasonlóan a kiállítóteret a vibráló színek uralják, amelyek a vitalitás és a szabadság kifejeződéseivé válnak. Az itt felfedezett két különleges művészeti esetre fogok kitérni: Mircia Dumitrescu és Florina Breazu.
Mircia Dumitrescu, a vizuális művészet és az irodalom között
Mircia Dumitrescu (szül. 1941, Căscioarele, Călărași), Románia egyik legjelentősebb kortárs művésze, grafikus, grafikus-illusztrátor, festő és szobrász, a képzőművészet doktora, a Román Képzőművészek Szövetségének tagja, a konstancai „Ovidius” Egyetem Doctor Honoris Causa és a Iași-i „George Enescu” Nemzeti Művészeti Egyetem Doctor Honoris Causa fokozatú tagja.
2007-ben az „Irodalom” kategóriában a Kulturális Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, 2002-ben pedig ugyanezt a kitüntetést kapta meg „Képzőművészet” kategóriában. 2013 áprilisában a Román Akadémia levelező tagjává választották a művészetek, építészet és audiovizuális szekcióban.
A művész mindig is különös vonzalmat érzett az irodalom iránt. A Nichita Stănescu költő közeli barátjaként ismert Mircia Dumitrescu, akit minden alkalommal idéz, és aki egy dekalógust szentelt neki, szellemileg és ideológiailag is nagyon közel került Eminescu világához, különösen azután, hogy részt vett a nagy költő műveinek digitalizálására irányuló nagyszabású projektben.
Eugenia Voda megjegyezte: „Ön az az ember, aki a legtöbb időt töltötte Eminescu írásainak társaságában, egészen szó szerint… Félelmetes művet alkotott…”. (Profesionistii, 2021. január)
„Számomra az olvasás, a kultúra közelsége egy építés volt. Egyébként mit tegyen a művész? Meditáljon a létezésen. Szerintem minden férfi ugyanazt csinálja. És egy művésznél ott van a nyelvezet és a forma problémája. Tehát ezeknek a dolgoknak össze kell kapcsolódniuk. (…)” – hangsúlyozta a művész a Radio Romania Culturalnak adott interjújában (2023. december 21.).
Ez a különleges kötődés az irodalomhoz azt jelenti, hogy ma a művész műhelye a Román Irodalmi Nemzeti Múzeum épületében található, ahová bevallása szerint nagy szeretettel jár és dolgozik, barátokkal körülvéve.
A művészeti útról
Első egyéni kiállítását 1973-ban mutatta be, majd 35 év szünetet tartott sokak megdöbbenésére. 2008-ban, 2012-ben, 2017-ben is kiállított, „2021-ben makacs voltam, és négy kiállítást csaptam le egyszerre” – viccelődött a művész. Erről a csökkentett közszereplésről elmondja, hogy számára ez teljesen természetesnek tűnik, mert a művésznek nem kell rohannia, hogy megmutassa alkotásait, és ha ritkán mutatja meg, az nem jelenti azt, hogy nem dolgozik. „Számomra a kiállítás egy precíz konstrukció, ami lezár egy megközelítést.”
Groteszk karakterű illusztrációiról a következőket mondta: „Nem szeretem, ha a falakon lógnak a művek. Szeretem, ha egy mű közvetít valamit, és olyan, mint egy regény vagy egy vers” – párbeszéd Eugenia Vodă-val (Profesionistii, 2021. január).
A közelmúlt román művészetének fejlődésével kapcsolatban kijelenti, hogy „(…) a szellemi cenzúra miatt annyira vágytunk a szinkronizálásra a nyugati művészettel, hogy elkezdtük elveszíteni nemzeti pillérünket. Sokszor az a vágy, hogy szinkronban legyünk, egyenlőek legyünk, örvénybe vitt minket.” (idem)
A mester Hargita megyén való áthaladásának egyik szép jele a Lázár-kastély bástyáját illusztráló grafikai alkotás. A „Lăzarea” alkotás színes ceruzákkal és festékszóróval papírra 1980-ban, a Lázár-kastélyban található alkotótábor keretein belül készült, amely tábor később a csíkszeredai FREE Camp formáját öltötte fel (ez az alkotás nem szerepel az aktuális kiállításon).
Florina Breazu- szín, harmónia, antianyag
Florina Breazu (sz. 1973) első tanulmányait Kisinyovban végezte, a középiskolát is beleértve, és akadémiai képzéséhez Romániát választotta, „hogy valami mást tanuljon” – mondta a művész. Így került Kolozsvárra, ahol textilművészetet tanult, majd Iași-ba, majd Bukarestbe, a doktorálásra. „A román művészekkel és tanárokkal való együttműködés, kommunikáció nagyon inspirált (…)” – hangsúlyozta Florina Breazu a Teleradio Moldova-nak adott interjújában.
Kisinyovba való visszatérése után a művészeti gyakorlattal párhuzamosan művészettörténetet tanított, s ezt a pedagógiai szerepet több mint 20 éven át vállalta. A világjárvány, de egyben új szerep, a Kisinyovi Vizuális Művészek Szövetségének elnöksége is arra késztette, hogy végleg feladja a tanítást. Művészetkritikus is.
„Minden művész egy univerzum. (…) A kiállítás egy vizsga a művész számára. Ez az, amikor bemutatod esztétikai, vizuális kutatásaidat, amelyeket az elmúlt néhány évben fejlesztettél.”
Florina Breazu művészete egy absztrakt festményben ölt testet, egy „antianyagban, amely feloldja a formát, feloldja a kromatikus konzisztenciát”, ahogy a művész írja le. A csíkszeredai kiállító térben az „Antianyag” és a „Pioni” sorozat alkotásait találjuk. Művészetét a harmónia, a finomság és a melegség jellemzi, mely az anyagtalanra utaló színeken és anyagon keresztül fejeződik ki.
A tárlaton Inga Edu (Chisinau) képzőművész alkotásai is megtalálhatók, mely alkotás mindig örömet és pozitív energiákat áraszt. „Soha nem festek, ha rosszul érzem magam. Csak akkor festek, amikor jól érzem magam” – mondta a művész, hogy csak pozitív érzéseket és érzelmeket fejezzek ki a nyilvánosság felé.
A tárlat augusztus 21-ig látogatható, ezt követően a Bukaresti Városi Könyvtáron belüli Artoteca Galériában látogatható.
A tíz kiállító művész: Florina BREAZU (MD), BUDAHÁZI Tibor (HU), Mircia DUMITRESCU (RO), Inga EDU (MD), FAZAKAS Csaba (AT), KENTELKI Gábor (RO), KÁNTOR József (HU), ChaRyong KO (KR), ORBÁN Anna-Mária (RO), BOTÁR László (RO).
Cosmina Marcela OLTEAN
Fotó, személyes archívum, Hargita Megyei Kulturális Központ