Badea Cârțan, bocskornyomok a történelemben. A Traianus oszlopáról alászálló dák…

Articol disponibil în: Magyar Română

Gheorghe Cârţan, más néven Badea Cârţan (sz. 1849. január 24. Kercisóra, Szeben megye – 1911. augusztus 7., Szinaja, Prahova megye) autodidakta román paraszt, aki az erdélyi románok függetlenségéért küzdött könyvek terjesztésével, amelyeket titokban hoztak Romániából a falvakba.

Badea Cârţan híres lett a román történelemben, különösen Rómába tett gyalogos utazásai miatt. Több mint egy évszázaddal ezelőtt, amikor eredetiben láthatta a Traianus-oszlopot, elaludt az emlékmű tövében. A korabeli olasz sajtó olyan címekkel tette híressé, mint: „Egy dák szállt le az oszlopról: hosszú hajjal és kucsmával, gatyában és bocskorban”. A fogarasi román sokkal több volt, mint festői figura és sajtószenzáció, nagy hazafinak bizonyult.

Gheorghe Cârţanra a történelem a nemzeti összetartozás szimbólumaként emlékezik, mivel számtalan könyvet hozott az ókirályságból vagy külföldről erdélyi honfitársainak. Nicolae Iorga számára „a nemzeti romantika paraszti fanatikusa volt, aki egy magasabb küldetés hordozójának, a felülről jövő parancsok teljesítőjének tekintette magát”.

A történelemkönyvek feljegyezték, hogy „több mint 30 éven át járkált a Kárpátokon fel-alá nagy és nehéz táskákkal, megrakva a régi Romániából gyűjtött román könyvekkel. Tekintettel arra, hogy az említett korszakban a könyv nem volt mindenki számára elérhető, bárki ráébredhet, hogy ennek a lelkes és szerény parasztembernek mekkora munkájába került, hogy elterjedjenek az erdélyi falvakban…”

Gyermek- és ifjúkorában családja juhnyáját legeltette, ahová minden alkalommal visszatért nagy római, bécsi vagy romániai utazásairól. 30 év körüli lehetett, amikor önként jelentkezett a román hadseregbe a szabadságharcban. 1881 után mindig úton volt, eljut Olaszországba, Franciaországba, Németországba, Ausztriába, Svájcba, Törökországba, még a jeruzsálemi szent helyekre is. Azt mondta, hogy sehol sem érezte magát jobban, mint Olaszországban, amelynek fővárosáról azt mondta: „Róma a mi anyánk”.

Ha Európában mindenhol, így Romániában is jól fogadták és biztatták, Erdélyben mindig feszült volt a viszonya a hatóságokkal. Nos, elítélték, mert román könyveket hozott az erdélyi románoknak, mert volt Rómában és Párizsban, ahol Erdély Romániával való egyesüléséért kampányolt. Sokszor elkobozták és megsemmisítették azokat a könyveket, amelyeket fáradságos munkával áthordott a hegyeken, mint 1907 júniusában Brassóban, amikor 76.621 román könyvet égetett el a magyar rendőrség. Olyan tanúvallomások, amelyek már bekerültek a történelembe.

Összesen több mint 200 000 könyvet csempészett gyerekeknek, paraszttanítóknak vagy papoknak, több útvonalon, amelyeken keresztül illegálisan átkelt a Fogarasi-hegységen. Tanulmányait magánúton végezte, a brassói értelmiségi Ion Cotiga vezetésével, akinek társaságában kialakult az olvasási kedve és megismerhette nemzete múltját.

1911 augusztus 7-én hal meg tüdőgyulladásban, és Szinaján, a Setu temetőben temetik el. A sírja feletti kőkeresztre ez volt írva: „Itt nyugszik Badea Cârţan, és nemzete egyesüléséről álmodik.”

Gheorghe Cârţan szülői házát 1968-ban alakították át a „Badea Cârțan” Néprajzi Múzeummá. Itt megtekinthető néhány általa megmentett könyv, népviselete és Kercisóra község hagyományos tárgyai.