Nagycsütörtök – Az utolsó vacsora emlékezete/Hagyományok és szokások

Articol disponibil în: Magyar Română

A nagycsütörtök a passióhéten az utolsó vacsorára emlékezik, arra az utolsó vacsorára, amelyet Krisztus a keresztre feszítése előtt 12 apostolával együtt tartott Jeruzsálemben. Az utolsó vacsora a bibliai tanúságtétel az Eucharisztia misztériumáról, a Megváltó testének és vérének megosztásáról. Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első levelében jelenik meg az első tanúságtétel az utolsó vacsoráról.

„Mert én az Úrtól kaptam, amit nektek adtam: Hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen eladatott, vette a kenyeret, és miután hálát adott, megtörte, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely értetek megtöretett. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen a poharat is a vacsora után, mondván: Ez a kehely az új szövetség az én vérem. Ezt cselekedjétek, valahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre. Mert ahányszor csak eszitek ezt a kenyeret és isszátok ezt a poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg el nem jön. Aki tehát méltatlanul eszi ezt a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen”. (I. Korinthus 11: 24-27).

A többi evangélista (Máté 26:17-30, Márk 14:12-26, Lukács 22:7-39 és János 13:1-17:26) megerősíti, hogy az utolsó vacsora a hét végén, az Úr Jeruzsálembe való bevonulása után és a keresztre feszítés előtt történt. A vacsora alatt Jézus megjövendöli, hogy az egyik apostol el fogja árulni, és hogy Péter háromszor is meg fogja tagadni őt. „Feladod-e értem a lelkedet? Bizony, bizony mondom nektek, a kakas addig nem kukorékol, amíg háromszor meg nem tagadsz engem!”. (János 13:38)

Az Eucharisztia misztériumát Jézus rendelte el, és az utolsó vacsora pillanata valóságos inspirációt jelentett a művészvilág számára. Fra Angelico, Ghirlandaio, Leonardo da Vinci azon nagy művészek közé tartoznak, akik festményeiken megközelítették az Utolsó vacsora témáját.

A nagycsütörtököt jótékonysági napként, és a halottakat védelmező napnak tartják. A hagyomány szerint a halottak minden évben ezen a napon jönnek a régi lakhelyükre, ahol pünkösdig maradnak, amikor is szokás süteményből és tojásból álló alamizsnát adni, hogy a halottak visszatérhessenek a túlvilágra.

A pirostojás festésének hagyománya jól ismert román hagyomány. Ezt a műveletet általában nagycsütörtökön végzik, mivel az a hiedelem él, hogy a ma pirosra festett tojás már nem romlik meg. Nagyböjt idején három nagy virrasztást tartanak: a nagyböjt ötödik hetének csütörtök estéjén, a másodikat ugyanezen hét szombat estéjén, a harmadikat pedig nagycsütörtökről nagypéntekre virradólag. A legfontosabb nagyböjti virrasztás nagycsütörtökön van, amikor az Úr szenvedésének tizenkét evangéliumát olvassák fel.