BOLDOG 2017-ES ÉVET!

Articol disponibil în: Magyar Română

Még néhány pillanat az óévből és itt az ünnep ideje. Mikor az óév átfordul az újévbe mindnyájunknak van egy kívánsága, amelyet miharabb beteljesülve szeretnénk látni. Évről évre ugyanazon a rituálén esünk át és minden alkalommal megígérjük magunknak, hogy holnaptól jobbak, megértőbbek és szeretetteljesebbek leszünk. A varázslatos éjszakán piszkos ruháinkat a sarokba dobva ünneplőbe öltözünk. Szeretteink társaságában tisztalelkűeknek érezzük magunkat. Sajnos az egész csupán egy egyéjszakás önámítás, mint egy szállodaszobában felejtett szerető. Átlépve az újévbe mindannyian visszavedlünk azzá, amik valóban vagyunk és talán túl gyorsan elfelejtjük, amivé válni akartunk. Elölről kezdjük az életet bajaival és örömeivel, éjszaka fáradtan hullunk ágyba a nappal elkövetett, vagy el nem követett dolgok miatt. Arra sincs már időnk megkérdezni önmagunktól, hogy a ki nem mondott jó dolgok a környezetünk hasznára válnak-e. Lemondással tele elgondoljuk „Ez az élet!”, és a következő újév gondolatával foglalkozunk. Az ó-és újév fordulóján felfuvalkodunk mint annyiszor, és dicsekszünk milyen jók és okosak voltunk az elmúlt év minden napján. Azonban megfeledkezünk az élet tükréről, amelyben az elkövetett csúnya dolgaink visszaköszönnek önámítással és illúziókkal nehezen elfedhető sötét karikák és ráncok formájában.

Újév kezdete van és megpróbálunk megszabadulni az óévtől, amely használt ruhaként vésődik be a történelembe és elégedetten dörzsölve tenyerünket megyünk a vadonatúj ruhát ránk adó idő fogadására. Álmokkal, tervekkel, ideálokkal telve lépünk 2017-be. Mámorunkban időnként elfelejtünk szembenézni magunkkal és feltenni a kérdést, vajon az elmúlt év benyújtotta számlánkból nem maradt-e valami kifizetetlenül. Minden alkalommal ezekben a pillanatokban arra gondolunk, hogy hátrahagytunk valamit. Valamit, ami egy kis része az eltelt év által a történelem sírjába vitt életünknek. Szilveszter éjszakájának mámorában öntudatlanul örülünk az idő múlásának, rá sem eszmélünk, hogy ezáltal meggyilkoljuk az időt. Ezen az éjszakán az életnek két arca van. Egyik a mosolygós, örömteli arc, másik a fájdalomtól és szomorúságtól eltorzult arc. Egyik szemünk nevet a reménybe temetett gondolattól, másik szemünk sír az elmúlt évek emlékén. Minden év kezdetén örülünk, hogy az élet megy előre. Ez ugyanakkor szomorú is, mert minden elmúló pillanat közelebb visz az örökkévalósághoz. Újév éjszakáján gondolatainkra emeljük poharunkat. Ebben a pillanatban azt akarjuk hinni, hogy eszményeink valósak, és egy kis szerencsével boldogok is leszünk. Mert csak akik szeretik az életet azok képesek szembenézni a végtelennel. A két év találkozásánál sebeinket reménnyé változtatjuk, megértve azt, hogy a tűz akkor keletkezett, amikor az ember az első kérdésbe ütközött és azóta ő maradt a hamu elleni harc egyetlen eszköze…

Kétezer éve valaki mindig megfordítja a homokórát éjfélkor és azt súgja, hogy megvan az ideje az illúzióknak is, hogy később a sorsot hibáztatva kutassunk azok hamvában. Vagy megvan az ideje a lecketanulásnak, amit aztán elfelejtünk, akárcsak azokat az ajándékokat, amelyeket nem értünk. A kívánság sokszor a sors egyfajta kihívása, és most, mikor egy új év kalandja kezdődik, egészséget kívánunk, mert ily módon sokak élete végtelen esélyt kap. A 2017-es év nyújtotta lehetőségekkel mindnyájan reménykedjünk valami jobban. Boldog Újévet!

A ZIARHARGHITA.RO CSAPATA