„Egyél gazdagot!” – Rousseau-tól a digitális forradalomig: egy időtlen jelszó a gazdasági egyenlőtlenségek ellen

Articol disponibil în: Magyar Română

„Egyél gazdagot” – ez a mondat, amely a modern antikapitalista mozgalmak erőteljes szlogenjévé vált, egy tévesen idézett, Jean-Jacques Rousseau 18. századi filozófustól származó idézetből származik. A „Ha a népnek nincs mit ennie, megeszi a gazdagokat” mondatot gyakran Rousseau-hoz kötik, bár kevés konkrét bizonyíték van arra, hogy valóban ő írta volna pontosan ezeket a szavakat (Igazság vagy kitaláció?) (Vandy Hustler).

Történelmi kontextusban a mondat a francia forradalomhoz vezető osztályharc és társadalmi feszültségek lényegét ragadja meg. Ebben az időszakban az arisztokrácia pazar életmódja és a köznép bizonytalan körülményei közötti óriási különbség táplálta a forradalmi lelkesedést. Ez az érzés ma is erősen visszhangzik, mivel a jövedelmi egyenlőtlenségek világszerte tovább romlanak (Vandy Hustler).

A jelszó a 21. században reneszánszát éli, különösen a növekvő gazdasági egyenlőtlenségek miatt, amelyeket olyan események súlyosbítottak, mint a COVID-19 világjárvány. A világjárvány idején például az olyan milliárdosok, mint Jeff Bezos, vagyona az egekbe szökött, miközben sok munkavállaló munkanélküliséggel és egészségügyi kockázatokkal nézett szembe megfelelő kompenzáció vagy védelem nélkül (UAB Sites) (Vandy Hustler). Ez a szembetűnő ellentét széles körű kritikát váltott ki, és rendszerszintű változtatásra szólított fel.

A közösségi hálózatok jelentős szerepet játszottak az „Egyél gazdagot!” kifejezés népszerűsítésében. Az olyan platformok, mint a Twitter és a TikTok több millió, a szlogennel kapcsolatos bejegyzést és megtekintést regisztráltak, ami a gazdasági egyenlőtlenséggel kapcsolatos széles körű kellemetlenséget tükrözi. A mondatot tüntetéseken és gyűléseken használták, gyakran más társadalmi igazságossági mozgalmakkal együtt, hangsúlyozva a mondás metszéspontosságát olyan kérdésekkel, mint a faji és nemi egyenlőség (FISH Herald).

A populáris kultúrában a gazdagokat egyre inkább antagonistaként ábrázolják a filmekben és a televízióban. Az olyan filmek, mint a „Parasite” és a „The Joker”, valamint az olyan sorozatok, mint az „Succession”, kiemelik a közönség frusztrációját a szupergazdagokkal és azokkal a rendszerszintű problémákkal szemben, amelyek lehetővé teszik a vagyon felhalmozását a többség kárára (FISH Herald).

A kifejezés azonban nem volt ellentmondásmentes. A kritikusok szerint klasszicistának és dehumanizálónak tekinthető. Egyesek úgy vélik, hogy a szlogen használata a viszonylag kényelmes középosztálybeli egyének által képmutató, és felhígítja a szlogen eredeti szándékát, hogy felhívja a figyelmet a súlyos gazdasági igazságtalanságokra (FISH Herald).

Végül: „Egyél gazdagot!” erőteljes emlékeztetőül szolgál a gazdasági egyenlőtlenségek elleni folyamatos küzdelemre. Felelősségre vonásra és rendszerszintű reformokra szólít fel, arra sürgetve a társadalmat, hogy foglalkozzon azokkal az egyensúlytalanságokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy a gazdagok jólétben éljenek, miközben sokan szenvednek. Amíg ezek az egyenlőtlenségek fennállnak, a szlogen valószínűleg erőteljes és provokatív csatakiáltás marad a változásért.