Íme, egy példa a jóérzésre! Egy alpolgármester elismerte, hogy a romániai magyar kisebbség teljes jogokat élvez

Articol disponibil în: Magyar Română

A magyarság március 15.-i ünneplése idén is jó alkalom volt a magyar politikusoknak kimondottan politikai üzeneteik népszerűsítésére.

Például az RMDSZ vezetője, Kelemen Hunor, aki március 15.-ét Szamáron ünnepelte, nem szalasztotta el nyilakat küldeni Románia felé, azzal vádolva országunkat, hogy nincs víziója, sem életképes tervvel nem rendelkezik. Ugyancsak Kelemen Hunor, megragadva a lehetőséget, kommentálta az Európa Tanács kisebbségek védelmére vonatkozó keretmegállapodás rendelkezéseinek betartásáról szóló jelentését. Az RMDSZ vezető azzal érvelt, hogy „Románia nemhogy modell lenne a kisebbségek nemzeti és nyelvi jogainak garantálása területén, hanem inkább a regresszió példája ezen a területen”. Természetesen nem hiányoztak a romániai magyar közösség képviselőitől, sőt budapesti hivatalosságok részéről érkező autonómiás jellegű üzenetek sem.

Mindezek mellett azonban az idén egy jóérzésű hozzáállásnak is tanúi lehettünk, amilyet ritkán láthatunk a romániai magyar pártok vezetői részéről, és nemcsak. Tulajdonképpen a romániai nemzetiségi kisebbségek, értelemszerűen a magyar kisebbség által élvezett státusz elismeréséről van szó. Oláh Emese, kolozsvári alpolgármester beszédében, amelyet a Biasini szálloda előtt tartott kb. 1.000 magyar jelenlétében – ahol 170 évvel ezelőtt Nicolae Bălcescu és Petőfi Sándor megbeszélést folytattak az akkori forradalmi erők egyesítéséről- a következőket jelentette ki: „Nem a márciusi ifjakat ünnepeljük, Petőfit, Jókait, Vasvárit, hanem az itt és most elnyert szabadságot ünnepeljük. (…) A tény, hogy jelenleg nem forradalom által próbáljuk jogainkat kivívni, azt bizonyítja, hogy annak az országnak egyenlő rangú polgárai vagyunk, amelyben élünk. (…) Nem félünk, mert pontosan tudjuk, hogy a törvények mindenki számára kötelezőek, az Alkotmány biztosította jogainkat tiszteletben tartják, senki nincs a törvény fölött és senki nem akar a másik kárára szabad lenni”.

Gyakorlatilag Kolozsvár alpolgármestere elismerte, hogy Romániában a magyar kisebbség teljeskörű jogokat élvez.

Világos, hogy vannak RMDSZ tagok, akik úgy értékelik, hogy Románia tiszteletben tartja a kisebbségek jogait és ugyanakkor elismerik azt is, hogy a nemzetiségi alapon megjelenő vitákat és provokációkat mesterségesen gerjesztik a magyar politikusok, abban a reményben, hogy így kapacitálják a választóikat. Egy példa erre az autonómia témája. Január óta intenzívebben előkerült a téma, miután Orbán Viktor tanácsadója, Szili Katalin közbelépésére az RMDSZ, MPP ÉS EMNP közös frontot alkotnak annak érdekében, hogy meggyőzzék a közvéleményt az autonómia fontosságáról. Amit azonban ezeknek a politikai formációknak a vezetői nem mondanak el az az, hogy Erdély autonómiáját éppen a Magyar állam számolta fel egy 1876-os közigazgatási rendelettel. Az intézkedés azért született, mert úgy ítélték meg, hogy a közigazgatás ilyetén megszervezése anakronisztikus, középkori és nem hatékony. Azóta a régi Székely Székek eltűntek, hasonlóan a Szász Székekhez, amelyekről a magyar politikusok akkor azt mondták, hogy nincs helyük a középkori maradványoknak a modern államban. Ezeknek az intézkedéseknek a kapcsán a székelyek nem ellenezték a székek átrendezését megyékbe, a középkori székely autonómia maradványainak eltűnését. A székelyek számára az 1876-os közigazgatási egységesítés a magyarországi közigazgatásba való integrációt, egy politikai hangvétel nélküli akciót jelentett akkoriban.

Ha több mint 140 évvel ezelőtt úgy ítélték meg- maguk az érintettek is-, hogy a középkori etnikai struktúrák elavultak, miért kellene egy uniós tagországnak, amilyen Románia, elfogadnia egy ilyen idejétmúlt szervezési formát?! Egy másik kérdés az, hogy Magyarország, aki szintén a EU tagállama, miért támogat egy hasonló struktúrát, amit 140 évvel ezelőtt felszámolt. Íme, egy kérdés, amelyre az „autonómiák” támogatóinak válaszolniuk kellene.

Cismin Puris, ziarulfaclia.ro