Ismét a „Tamási Áron” Gimnáziumról

Articol disponibil în: Magyar Română

Korábban már írtunk a székelyudvarhelyi líceumban történt szomorú esetről, és most újra írunk, mert úgy gondoljuk, hogy a törvénynek és a józan észnek kellene érvényesülnie ebben az ügyben.

Korábban már foglalkoztunk egy hasonló esettel, a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium igazgatójának ügyével, akinek hosszú idő után szolgáltattak igazságot egy egyértelmű visszaélési ügyben. A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium esetében azonban hihetetlen az intézmény igazgatójának hozzáállása, aki továbbra is a székéhez ragaszkodik, és nem vesz tudomást a tragédiáról, amelynek ő is részese volt.

Azért mondjuk ezt, mert több, az esetet jól ismerő személy szerint az igazgatót a tragédia előtt előre tájékoztatták az iskola bentlakásának falán lévő repedésekről, mégsem tett semmilyen intézkedést a gyerekek fizikai védelme érdekében.

Sőt, a munkálatok elvégzése során állítólag utasításokat adott és nyomást gyakorolt a munkásokra, hogy hogyan és mennyit ássanak, sőt, hogy gyorsítsák fel az épület alapozását, és a vállalat alkalmazottai szemrebbenés nélkül teljesítették a parancsot. Ugyanezek az emberek azt állítják, hogy az igazgatót azért tartják hivatalában, sőt a Hargita Megyei Tanfelügyelőség belső vizsgálata is tisztázta, noha büntetőeljárás van ellene folyamatban, mert kapcsolatai vannak magyar kormányzati közvetítőkkel, akik minden lehetséges csatornát kihasználnak a környéken a pénzmosásra, ami valahogyan visszajut hozzájuk.

Ilyen körülmények között úgy gondoljuk, hogy legalább egy tisztességes lemondás lenne a helyénvaló, mert a gyerekek élete nem lehet kevesebb, mint egy ideiglenes állás.

Ezért, ha a becsület gesztusa nem jön az iskolaigazgatótól, talán meggyőzi őt néhány intézmény, például a Székelyudvarhelyi Ügyészség és az Oktatási Minisztérium döntése.