Articol disponibil în: Magyar Română

Egy Hargita megyei soviniszta kitöréseinek gyakran sikerül felszítania a román közvéleményt a virtuális térben. A magyar szélsőségesek gyakran szítnak provokációt és nézeteltérést a románok ellen azzal a céllal, hogy megalázzák őket saját hazájukban. Ám amikor Románia nemzeti költőjébe kötnek bele, az ország kultúrájának szent szimbólumába, és Mihai Eminescu művét használják kisebbségi affektálásuk kitöltésére, ez nemcsak orcátlanság, hanem fenyegetés.

Egy Hargita megyei erkölcsös farkas Facebookra dobált bejegyzései nem maradtak válasz nélkül. Mindig lesznek gondolkodó románok, akik képesek megfékezni a bevándorló utódok leigázó szokásait.

Árus Zsolt, a területi autonómia hírhedt aktivistája a rendőrséggel és csendőrséggel fenyegeti az Eminescu Doináját elszavalni akarókat!

Árus Zsolt azt is kéri a románoktól, hogy ne vegyenek részt vasárnap a Cotroceni- palota előtt délután 16.30-ra tervezett tüntetésen, amikor Románia elnökét felkérik, hogy ne tegye közzé a közigazgatási törvényre vonatkozó rendeletet, mert „amit a szervezők akarnak, az a romániai kisebbségekhez tartozó állampolgárok jogainak megsértése. Aki ezt az üzenetet olvassa, mindenkit arra kérek, hogy ne vegyen részt.” (szó szerint idéztük a szerző véleményét, bocsánat)

Ami a törvény szövegét illeti, amire Árus hivatkozik, hát a pasas súrolja a delíriumot!

Árus Zsolt az úgynevezett székelyföldi autonómia hírhedt aktivistája, Beke István és Szőcs Zoltán terroristák, akik Románia nemzeti ünnepén akartak robbantást végrehajtani, nagy védelmezője– írja egy brassói a közösségi oldalán.

Az alábbiakban olvasható Eminescu verse, amelyet a Szekler Monitor Alapítvány elnöke veszélyesnek talál. A vers elolvasása után rájövünk, hogy Árus Zsolt az átkoktól fél!

DOINA
de Mihai Eminescu

De la Nistru pân’ la Tisa
Tot românul plânsu-mi-s-a,
Că nu mai poate străbate
De-atâta străinătate
Din Hotin şi pân’ la Mare
Vin Muscalii de-a călare,
De la Mare la Hotin
Calea noastră ne-o aţin
Şi Muscalii şi Calmucii
Şi nici Nistrul nu-i înneacă
Săraca ţară, săracă!
Din Boian la Cornu Luncii
Jidoveşte-nvaţă pruncii
Şi sub mână de jidan
Sunt românii lui Ştefan.
Că-ndărăt tot dă ca racul
Fără tihnă-i masa lui
Şi-i străin în ţara lui.
Din Braşov pân’la Abrud
Vai ce văd şi ce aud
Stăpânind ungurul crud
Iar din Olt până la Criş
Nu mai este luminiş
De greul suspinelor
De umbra străinilor,
De nu mai ştii ce te-ai face
Sărace român, sărace!
De la Turnu-n Dorohoi
Curg duşmanii în puhoi
Şi s-aşează pe la noi;

Şi cum vin cu drum de fier
Toate cântecele pier
Zboară paserile toate
De neagra străinătate
Numai umbra spinului
La uşa creştinului
Codrul geme şi se pleacă
Şi izvoarele îi seacă
Săraca ţară, săracă!
Cine ne-a adus jidanii
Nu mai vază zi cu anii
Şi să-i scoată ochii corbii
Să rămâie-n drum ca orbii
Cine ne-a adus pe greci
N-ar mai putrezi în veci
Cine ne-a adus Muscalii
Prăpădi-i-ar focul jalei
Să-l arză, să-l dogorească
Neamul să i-l prăpădească,
Iar cine mi-a fost mişel
Seca-i-ar inima-n el,
Cum duşmanii mi te seacă
Săraca ţară, săracă!
Ştefane, Măria ta,
Lasă Putna, nu mai sta,
Las’ arhimandritului
Toată grija schitului,
Lasă grija gropilor
Dă-o-n seama popilor
La metanii să tot bată,
Ziua toată, noaptea toată,
Să se-ndure Dumnezeu
Ca să-ţi mântui neamul tău…
Tu te-nalţă din mormânt
Să te-aud din corn cântând
Şi Moldova adunând
Adunându-ţi flamurile
Să se mire neamurile;
De-i suna din corn odată
Ai s-aduni Moldova toată

De-i suna de două ori
Vin şi codri-n ajutor;
De-i suna a treia oară
Toţi duşmanii or să piară
Daţi în seama ciorilor
Ş-a spânzurătorilor.
Ştefane, Măria Ta,
Lasă Putna, nu mai sta
Că te-aşteaptă litvele
Să le zboare tigvele
Să le spui molitvele
Pe câţi pari, pe câţi fuştei
Căpăţani de grecotei
Grecoteii şi străinii
Mânca-le-ar inima câinii
Mânca-le-ar ţara pustia
Şi neamul nemernicia
Cum te pradă, cum te seacă
Săraca ţară, săracă!

A Doinának ez a napjainkban kevésbé ismert változata Mihai Eminescu életében kinyomtatott verseskönyvéből származik, III. kötet, a Perpessicius kiadó gondozásában, kéziratok reprodukciója nyomán, Fundatia Regala Kiadó, Bukarest, 1944.

Vasile Zărnescu