Nyári napfordulóhoz kötődő szokások

Articol disponibil în: Magyar Română

Június 20-a a Gregoriánus naptár szerint az év 171., illetve szökőévben 172. napja. Az év végéig még hátravan 195 nap.

Június 20-án (illetve 21-én) az északi féltekén a Nap zenitjére ér és nem a sarkkörön nyugszik le. Ez a nyári napforduló és a leghosszabb nappal az északi féltekén, illetve a téli napforduló és legrövidebb nappal a déli féltekén.

Ehhez a naphoz ősidők óta számos hagyomány és szokás fűződik. Ugyanakkor a nyári napfordulónak erős mágikus hatást tulajdonítanak a szerelemben és egészségügy terén.

A leghosszabb nappal mindig a víz és tűz általi megtisztulási rituálék ideje volt, míg a halottak lelkei az emberek között jártak.

Ezen a napon lehet felfedezni a hiedelem szerint az eldugott kincsek rejtekhelyét és a legaktívabbak voltak a boszorkányok. A vízpartokon tüzeket gyújtottak, a lángokba csontokat vagy szemetet dobtak, hogy elűzzék a források és kutak vizét fertőző gonosz szellemeket.

A mezőket égő fáklyákkal járták körbe a termésre leselkedő károkat elűzendő, az állatokat pedig tűzön vitték át az őket megszállni akaró gonosz szellemek ellen.

A nyári napfordulóhoz kötődő másik hagyomány egy arany ékszer talizmánná változtatása. Tűzálló edénybe varázsfüvek mellé tették az ékszert egy nappal korábban, a napforduló reggelén kivették a tárgyat az edényből, tiszta vízzel telt edénybe helyezték, majd gyertyalángon átvitték.

Ugyancsak gyertyaláng fölött égették meg az edényben található füveket, hogy illatuk szétterjedjen. Az ékszert a napon kellett hagyni, aztán kézbe vette az aki majd hordta, miközben a varázsló háromszor elismételte a következő varázsigét: „Kötődjön hozzád a szerencse, szerelem és világosság; áradjon rád bőség és energia. Úgy legyen!”

Forrás: wikipédia