Románia miniszterelnök-helyettese, Nagy-Magyarország zászlaja alatt

Articol disponibil în: Magyar Română

Minden év június 4-én, a csíksomlyói székesegyház melletti Fodor Házban megemlékeznek a trianoni pillanatról és a Székely Hadosztályról. A rendezvényen minden évben részt vesznek a Nagy-Magyarország lobogóját kibontó lovashuszárok, a vendégek pedig beszédet mondanak Erdély elvesztésének „drámájáról”.

Idén június 3-án, pénteken került sor a rendezvényre az országból és Magyarországról érkezett mintegy 200 személy jelenlétében.

A Székely Hadosztály egy katonai alakulat, amelyet az 1918-as nagy egyesülés után Erdély „elfoglalására érkező” „román hódítók” megállítására hoztak létre.

Fontos tudni, hogy erre az eseményre az épület udvarán a Székely Hadosztály tiszteletére szentelt emlékműnél került sor, nem az első világháborúban elesett magyar katonaságra való megemlékezés volt, azaz a magyar szimbolika keveredése a történelem darabjaival, sok aktuálpolitikai érdekkel, mert egy kizárólag Magyarország által finanszírozott emlékműről beszélünk.

A rendezvényen természetesen felvonták Nagy-Magyarország zászlaját, a hozzá kapcsolódó szimbolikával (Szent István korona, Horvátország és Erdély címere), és Kelemen Hunor, Románia miniszterelnök-helyettese Nagy-Magyarország zászlaja alatt állva ezt mondta: „Ma nagy kihívás a múltról, a jelenről vagy a jövőről beszélni. Nagy kihívás beszélni arról a fájdalomról, amely ehhez az évfordulóhoz, a jelenhez, annak minden szenvedésével és a holnaphoz, a jövőhöz, a reményhez kapcsolódik. A magyar nemzetiség közös értékei azok, amelyek annak alapját képezik: a magyar nyelv, a magyar kultúra, a hagyományok, a múlt és a történelem.”

Utóvégül kit is képvisel Kelemen úr?

A résztvevők között volt Tóth László csíkszeredai magyar főkonzul, Zsigmond Barna Pál, magyar országgyűlési képviselő és országgyűlési választási koordinátor, választás amelyre a csalás gyanúja vetül, Potápi Árpád magyar nemzetpolitikáért felelős államtitkár és mások.

Azok számára, akik nem értettek tisztán, ebben a cikkben nem kritizálunk egy eseményt, nem kritizálunk egy megemlékezést vagy egy szimbolikát. Ebben a cikkben csak megjegyezzük, hogy mennyire kétszínűek a magyar politikusok, akik egyetlen alkalmat sem hagynak ki, hogy a jelenben élés helyett kifejezzék mély ragaszkodásukat egy olyan kvázi-totalitárius rezsimhez, mint Orbán Viktoré, más időkről nosztalgiázva. Az embereknek stabilitásra és jólétre van szükségük, nem pedig szükségtelen provokációkra. De sajnos provokálni, megosztani könnyebb, mert tudják, hogy Romániában senki sem vonja őket felelősségre. Szlovákiában vagy Horvátországban ez visszhangot generálna az állami vezetés szintjén, azonnali szankciókkal, különösen a jelenlegi helyzetben.

I.R.