Tavasz, nagy művészek szemével (I)

Articol disponibil în: Magyar Română

A többi évszakhoz hasonlóan a tavasz is mindig is inspirálta a művészeket, és a kedvenc és gyakran feldolgozott témáik közé tartozott. Nincs két egyforma tavasz, és a tavaszi napok is változatosak, néha egyik napról a másikra jelentősen változnak, ami azt jelenti, hogy a téma ezernyi különböző képet generálhat. A tavasz az az időszak, amikor a változás talán gyorsabban történik, mint más évszakokban. A legrövidebb évszak, amikor minden egyes nap és pillanat egy új képet hoz a korábban látottakhoz képest, hozzájárul ahhoz, hogy a művészek lenyűgözve próbálják megörökíteni a múló és szinte azonnal elvesző pillanatok múlandóságát és egyediségét, ha nem veszik észre őket időben.

A reggeli fény, a naplemente fényei, az eső, a szél, a nap, bizonyos pillanatokban mind a tavasz különböző árnyalatait tárja elénk. Mindehhez jön még az egyes művészek saját látásmódja és módszere, ami ugyanazt a témát ilyen különböző módon jeleníti meg. Vannak olyan esetek is, amikor a művészek allegorikus szemszögből kezelik a témát, ahol a tavasz egy gyönyörű fiatal lánnyá válik. Akárhogy is van, a művészek olyan szubjektív tavaszok képeit hagyták ránk, amelyek régen elmúltak, és amelyeket talán nem éltünk át, de amelyekről évszázadokkal később is elmélkedhetünk, hála nekik.

Válogatás a román művészetből

Válogatásom ugyanolyan szubjektív, mint az egyes művek, és csak egy nagyon kis részét képviseli annak a forrásnak, amelyet a román művészet gyönyörű világában felfedezhetünk. Álljunk meg legalább néhány nagy művész „tavaszánál”.

Nicolae Grigorescu, „Tavasz a gyümölcsöskertben” és „Tavasz Câmpinán”.

A câmpinai mester, az őt követő nemzedékek úttörője, a modern román festészet megalapítója a tavasz lényegét egy fehér virágokkal megrakott fa megfestésével ragadja meg, a kompozíció közepén a virágzó ágakra koncentrál, a téma fokozatosan oldódik fel, ahogy közeledünk a kép szélei felé. A kép impresszionista stílusban színfoltokból és pontokból épül fel, és a paletta csak néhány színből áll. A fa árnyékában, balra lent egy pihenő parasztlányt is észrevehetünk. Szinte beleolvad a tájba. A „Tavasz Câmpinán” egy múló pillanat, mint a tavasz. A kompozíciós regiszter felét egy nyírfa foglalja el, amelyet növényzet vesz körül, piros és sárga virágokkal tarkítva. A távolban egy parasztlányt látunk elsétálni. A festmény 2022 márciusában 95 000 euróért kelt el.

Ștefan Luchian, dekoratív panel „Tavasz” és „Tavaszi virágok”

Az 1900-as évek elején Victor Antonescu megbízta a festőt egy szecessziós, a tavaszt allegorikusan ábrázoló kompozíció elkészítésével. Az év első évszakát a fiatalsággal és az újrakezdéssel hozzák összefüggésbe. Luchian tehát az évszakot egy szőke hajú, rózsaszín ruhás, díszes hajú, rózsákkal körülvett fiatal lányként képzelte el. A mű a Román Nemzeti Művészeti Múzeum Modern  Művészeti Galériájában található.

Luchian a tavaszt tájképeken vagy virágos csendéleteken keresztül is megjeleníti, mint az itt kiválasztott élénk színű festmény.

Oscar Walter Cizek műkritikus 1945-ben így nyilatkozott: „Luchian virágai mintha egy valószerűtlen világban nőnének, bár a kimondhatatlanul élénk színfoltok egyedülálló frissességgel erőltetik magukat a szemre. A fények szárnyakat adnak a szirmoknak. Luchian sohasem patetikus vagy deklamáló, virágaiban szonorizációt teremt, a ragyogások polifóniáját, amelyek szintetizálódnak, mert egy belső feszültség misztériumából erednek”.

Nicolae Dărăscu, „Munkában a mezőn”

Nicolae Dărăscu festő és akvarellfestő, akire nagy hatással volt az impresszionizmus és a neoimpresszionizmus. Giurgiuban született, 1902 és 1906 között a bukaresti Képzőművészeti Akadémián tanult festészetet George Demetrescu Mirea osztályában. A diploma megszerzése után ösztöndíjat kapott a párizsi Académie Julianra, ahol az általa nagyra becsült festők nyomdokaiba akart lépni: Nicolae Grigorescu és Ștefan Luchian.

Tanulmányait Jean-Paul Laurens és Luc-Olivier Merson mellett végezte. Sokat utazott, az ország különböző régióiban, de Dél-Franciaországban (Toulon és Saint-Tropez) és Olaszországban (Velence) is, de az európai művészettel való kapcsolata soha nem hagyta elfelejteni gyökereit és a román művészetet. A tavaszt több olyan jelenetben ábrázolja, amelyek a mezei munka epizódjait ábrázolják. Színének ereje és kifejezőereje jellemzi.

Nicolae Vermont, „Tavaszi délidő” (1926)

A bákói születésű Nicolae Vermont festőként és metszőként ismert. A bukaresti Képzőművészeti Iskolában, majd Münchenben és Párizsban tanult, mint sok román művész. Vermont korai művei közül egy akvarellt választottunk, amelyet 1926-ban Párizsban festett. A színfoltok egy meleg tavaszi nap képét építik fel. Egy fiatal lányt látunk egy kertben ülni, látjuk a különböző színekkel ábrázolt fákat és növényzetet. Az akvarell technika áttetszősége nagyon jól segíti a dolgok lényegének kifejezését, sőt a nyers növényzet áttetszőségét is tavasszal, amikor a napfény áthatol rajta.

Samuel Mützner, „Tavaszi nap” (1925)

A bukaresti szerény családban született Samuel Mützner zsidó származású román festőművész a Julian Akadémiára járt. Stílusát a Claude Monet körében töltött évek után alakította ki. Mindig is az új megoldások és képi formulák megtalálására törekedett. Művei közül néhányat az ország nagy múzeumaiban állítanak ki, míg mások fontos magángyűjteményekben találhatók.

Mützner itt az impresszionista hagyományban, finom kromatikus akkordokban és következetes ecsetvonásokban alkot festményt, részletesen elemezve a motívumot – ahogy mindig is teszi – itt a virágzó fát. A mű megragadja mindazt, amit a tavasz kínál: a megnyugtató hangulatot és a virágzó fa pompáját egy kertben.

Cosmina Marcela OLTEAN

Fotók – WikiArt.org, arhive.com, 1st-art-gallery.com