Hány román vet véget életének évente – Hargita, a legmagasabb öngyilkossági rátákkal rendelkező megyék között

Articol disponibil în: Magyar Română

Az öngyilkosságok romániai jelenségének térbeli és időbeli dimenzióinak megértése és kiemelése érdekében Ciprian Iftimoaei, a Iași Megyei Statisztikai Osztály igazgatóhelyettese, a Iasi-i „Al. I. Cuza” Egyetem Filozófia és Társadalom-politikatudományi Karának docense munkatársaival kimerítő elemzést végzett az Országos Statisztikai Intézet által közölt adatok alapján, a 2011-2020 közötti időszakra. A kutatás eredményeit a Romániai Statisztikai Folyóiratban tették közzé.

Az elemzés által kiemelten fontos szempontok egyike az ország fejlettségi régiói közötti jelentős eltérés. A szomorú rangsor élén a Központi Régió áll, 100 000 lakosonként átlagosan 15,40 öngyilkosságot regisztrálva. Ez a riasztó adat nagyrészt az erős kulturális dimenziónak tulajdonítható, ami megyei szinten nyilvánvaló, és még inkább hangsúlyos a helyi közösség szintjén.

Összehasonlításképpen az északkeleti régió 100 000 lakosra vetítve átlagosan 12,58 öngyilkossági esetével, az elemzés a periférikus keleti helyzet és a megszorító gazdasági környezet befolyását jelezheti. Ezzel szemben a Bukarest-Ilfov és a Nyugati régió regisztrálja a legalacsonyabb értékeket, 100 000 lakosra vetítve 4,69, illetve 9,26 öngyilkosságot.

A megyei szintű részletes elemzésből kiderül, hogy a legmagasabb átlag öngyilkossági rátát Hargita (26,72), Kovászna (23,99), Maros (18,21) és Szatmár (17,09) megyében regisztrálják. Ezt a figyelemre méltó koncentrációt a magyar nemzetiségű lakosság földrajzi megoszlása ​​magyarázza ezeken a területeken.

Ezzel szemben Bukarest (4,28), Ilfov (6,46), Temes (7,4), Dâmbovița (8,04) és Vâlcea (8,23) megyék a legalacsonyabb átlagaránnyal rendelkeznek a vizsgált időszakban. Az általános tendencia csökkenő, Hargita megye kivételével, amely a tízéves intervallum végén némi stabilitást tart fenn az arányértékekben.

Nyilvánvaló összefüggés mutatható ki a lakosság egészségi állapota és öngyilkossági hajlama között, jelentős regionális eltérésekkel. Az egészségügyi mutatók és az öngyilkossági ráta közötti pozitív összefüggést a hivatalos statisztikai adatok is alátámasztják.

Vannak azonban kivételek, amelyek különböző társadalmi, gazdasági vagy kulturális tényezőkkel magyarázhatók, mint például a foglalkoztatás, a munkanélküliség, a szegénység, az alkohol- és/vagy drogfogyasztás, a családon belüli erőszak és a szekularizáció. Általában a hirtelen társadalmi változások vagy válságos időszakok hozzájárulnak az emberek sebezhetőségéhez, és egyesek hajlamosabbak az öngyilkos magatartásra, mint mások. Ennek az elemzésnek a következtetései nemcsak aggasztó szempontokra hívják fel a figyelmet, hanem a szociális és mentális egészségügyi problémák komplex és mélyreható megközelítésének fontosságát is hangsúlyozzák a román társadalomban.