A Szociális Munka Világnapját ünnepelték Hargita megyében

Articol disponibil în: Magyar Română

Közel 60 szociális munkás, és szociális feladatot ellátó szakember ült össze a megyei önkormányzat Amfiteatrum termében, hogy együtt ünnepeljék meg a Szociális Munka Világnapját.

Păncescu Matild szociális munkás, a Felnőttek intézményesített gondozása, közösségi, családi ellátás. Esettanulmányi osztály vezetője szeretettel köszöntötte a jelenlevő szociális munkások, és a szociális munkaköri feladatot ellátó szakemberek „nagy családját”.

„Örülünk annak, hogy ma összegyűltünk, mint egy nagy család, hiszen együtt vagyunk segítő kezei mindazoknak, akiknek nincs más támaszuk: az extrém helyzetekben levő gyermekes családoknak, az egyedül élő idős személyeknek, a fogyatékkal élőknek, a bántalmazott embereknek, a hajléktalanoknak, a krónikus betegeknek, a fogvatartottaknak, a létminimum szélén élő embereknek, és újabban, a mellettünk élő embereknek, akik igazi drámákat élnek át, akik elképzelhetetlen veszteségeket szenvedtek el az ukrajnai háború miatt, és támogatásra van szükségük” – mondta Păncescu Matild.

A lehető legjobban megfogalmazta, hogy „a szociális segítségnyújtás a lehetetlennel való küzdelem, győzelem a közönnyel és a tehetetlenséggel szemben. Ez elhivatottság, annak művészete, hogy olyan szenvedéllyel tegyünk jót, amely egyesek számára őrültségnek tűnik.”

A Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság igazgatója megköszönte a szociális munkásoknak, hogy elfogadták az intézmény meghívását, és kijelentette, megtiszteltetésnek érzi, hogy közéjük tartozhat, és beszélhet velük, mert külön köszönet illeti ezt a szakmát. Az igazgató felhívta a figyelmet arra, hogy a szociális munkás munkakörét egyre jobban megbecsülik és elismerik, ami annak köszönhető, hogy az elmúlt években a társaság egyik válságból a másikba esett.

„A világjárvány megváltoztatta a világot és mi ott voltunk az első sorban, a kollégák beköltöztek intézményekbe és biztosították a folytonosságot, a somlyói tűzeset kapcsán is már az elő pillanatokban, az első sorban ott voltak a szociális munkások. Az ukrajnai menekültek kapcsán is a szociális munkások azok, akik a határon vannak és próbálják eligazítani a családokat”– mondta az igazgató Elekes Zoltán. Szerinte a szociális munkások általában szerény emberek, akik nem dicsekednek teljesítményükkel, professzionalizmusukkal, de fontos, hogy elismerjék őket, megbecsüljék őket a társadalom szintjén, politikai szinten a döntéshozók, mert másként kell tekinteni rájuk, nem úgy mint eddig: hogy egy olyan terület, amely úgy költi el a pénzt, hogy nem járul hozzá jelentős mértékben a társadalom jólétéhez.

„Tudjuk, hogy a társadalom, és a közösségek megfelelő működéséhez nemcsak fizikai infrastruktúrára van szükség, hanem lelki infrastruktúrára is, és a szociális szakma évről évre bizonyítja, hogy ott vagyunk, ahol szükség van ránk”, mondta az intézmény igazgatója.

Dászkel Ildikó szociális munkás, a Csíkszeredai Szociális Szolgáltatási Központ vezetője röviden összefoglalta a gyermek- és ifjúkori élményeit, melyek a szociális munka felé irányították a lépteit. „Számomra a szociális munka alázatot és emberséget jelent. Alázattal fordulni mások felé, és emberséggel viszonyulni hozzájuk, a tudásommal segíteni nekik ott és abban, ahol szükségük van. Nem utolsó sorban, plusz értéket ad az életemnek az, hogy az én létem mások életében értéket jelent”– mondta Dászkel Ildikó.

A rendezvény tiszteletbeli meghívottja, Daniela Doinița Lupu szociális munkás röviden bemutatta azokat a területeket, ahol szükség van a szociális munkásra. Hangsúlyozta a szakma népszerűsítésének fontosságát, és bátorította a jelen levő szociális munkásokat, hogy ne adják fel a hivatásukat akkor sem, ha a tevékenységük során nehéz helyzetekbe kerülnek.

A szakember kiemelte, hogy a szociális ellátásban akut szükség van a szociális munkásokra. Ugyanakkor, arra bíztatta a szociális munkásokat, hogy legyen bátorságuk változtatni azokon a közösségeken, ahol dolgoznak.

„A változás nem történik meg, ha mástól várjuk az első lépést, ha azt várjuk, hogy a kollégium, a polgármester, vagy a szociális és gyermekvédelmi igazgatóság vezetője tegye meg, vagy ha egy másik alkalomra várunk, hogy változtassunk” – mondta Daniela Doinița Lupu.

A szociális munkás utalt az aktuális, kezelendő helyzetre is. „Itt van a világjárvány, és most a háború is, melyek nap, mint nap törékenyebbé teszik a társadalmat. A problémákra szédítő sebességgel kell megoldásokat találni, és íme, a szociális munkások bizonyítják hasznosságukat, főleg ezekben a nehéz időkben” – mondta a Daniela Doinița Lupu.

Daniela Doinița Lupu 2018-ban megkapta az Év szociális munkása díjat, most pedig, „két év világjárvány után és egy háború küszöbén” megírta, és a Szociális Munka Világnapján egy rövidfilmben közzé tette a Szociális munkás esküjét.

„Úgy, ahogy más mesterségekben, az orvosok, az ügyvédek, a teológusok esküt tesznek, javasolom, hogy ma, a Szociális munka világnapján indítványozzuk a Szociális munkás esküjét, melyet ma mondok el először Romániában! Miért van szükség a szociális munkás esküjére? Azért, mert Tőlünk indul a változás, melyet a világban keresünk” – mondta a szakember, majd felmondta az eskü szövegét:

Ünnepélyesen elkötelezem magam, hogy életemet a közösség és az emberiség szolgálatának szentelem;

A szociális munkás szakmát hivatástudattal, lelkiismerettel és méltósággal fogom gyakorolni;

A kedvezményezettek életminőségének javítása kötelező és prioritás lesz számomra;

Bizalmasan kezelem a kedvezményezettek által rám bízott titkokat és haláluk után is megőrzöm azokat;

A szociális munkás az a közéleti erő, amely őrködik a kedvezményezettek jogainak tiszteletben tartásán, és ezt a felelősséget mindenki javára fogom fordítani, nem pedig személyes érdekekre;

Bármilyen közösségbe és otthonba lépek, csak a kedvezményezettek javára és jóléte érdekében teszem, és távol maradok minden káros cselekedettől;

Amennyire erőmből és az értelmemből telik, a felméréseimet csak a kedvezményezettek javára és jóléte érdekében fogom végezni, hogy megvédjem őket minden kártól és erőszaktól;

Tanáraimat és mentoraimat az őket megillető tisztelettel és hálával illetem;

Szociális munkástársaim a testvéreim lesznek;

Fenntartom, és minden eszközzel népszerűsítem a szociális munkás nemes mesterségének a becsületét;

Vállalom, hogy e szakma tanításait átadjam a leendő szociális munkásoknak;

Nem engedem, hogy a küldetésem és a kedvezményezettek közé nemzetiségi, faji, vallási, szexuális- vagy politikai irányultság, illetve vagy társadalmi státusz ékelődjön;

Az emberi életet fenyegetettségben is teljes mértékben tiszteletben fogom tartani, és nem használom fel társadalmi tudásomat az emberiség törvényeivel ellentétesen.

Tiszteletben tartom a szociális munkás státuszát és a szakma deontológiai kódexét;

Megtartom ezt az esküt, és nem szegem meg, hogy szociális munkás életem és hivatásom hírneve elnyerje az emberek tiszteletét;

Ezt az esküt ünnepélyesen, szabadon és felelősségteljesen teszem le!

A Szociális Munka Világnapját 1983-ban a Szociális Dolgozók Nemzetközi Szövetsége, majd később olyan szervezetek indították el, mint a Szociális Munkásképző Iskolák Nemzetközi Szövetsége. Ezt a napot minden évben március harmadik keddjén ünneplik. Szervezetek szerte a világon különböző rendezvényekkel emlékeznek erre a napra, amelyek célja, hogy felhívják a kormányok, közösségek és szakmai csoportok figyelmét a szociális munkás szakma egyedülálló és jelentős hozzájárulására.